Jeremiás 39–40
YouTube: megnyitás
Hang: megnyitás
Isten máshogy gondolkodik, mint mi. Nem
véletlenül hozott minket ebbe a világba, nem tévedés, hogy azon a helyen élünk,
ahol. Isten mindent gondosan eltervezett, vezetése alatt maradni az egyetlen
mód, hogy áldásként éljük meg a mindennapokat.
Ő azt mondja: „Vegyétek
magatokra az én igámat… Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű.” (Máté 11,29–30) Az átlagember számára ez már önmagában is
ellentmondásos kérés. Jeruzsálem népe sem volt ezzel másképp, hiszen figyelmen
kívül hagyták, sőt keményen elutasították Isten javaslatát a szabadulásra. Ő
ugyanis azt kérte tőlük, hogy alázzák meg magukat az ellenség előtt, akkor
megmenekülhetnek. Ez lett volna Isten igája, amit segített volna elhordozni, de
a nép ezt szörnyű béklyónak vélte. Saját engedetlenségük következménye lett végül
a szenvedésük.
Tévedés azt gondolni, hogy ha az Urat szolgáljuk, akkor ő megtisztítja nekünk az előttünk álló utat. Jeremiás engedelmes prófétája volt Istennek, mégis elutasította, ciszternába dobta, börtönbe zárta saját népe. De az Úr szolgálatában állni valóban kegyelem. Döbbenetes módon képes övéiről gondoskodni. Akár az ellenséget is felhasználhatja szolgája védelmében. Sőt az is előfordulhat, hogy amit a választott nép nem hall meg, az ellenség felismeri benne Isten vezetését!
Jeremiást babiloni főemberek mentették
ki övéi börtöneiből. Sőt Isten rajtuk
keresztül kétféle szabadulást is felajánlott neki. Amikor teljesen miénk a választás, még inkább érdemes keresni, hogy mit is
akarhat Isten.