2019. április 17., szerda

2019.04.14. Kovács Dániel – Senki sem fog csalódni, aki benne hisz!

Mert a törvény végcélja Krisztus, minden hívő megigazulására. Mózes ugyanis azt írja, hogy aki „cselekszi a törvényből való igazságot, az az ember fog élni általa”. A hitből való igazság pedig így szól: „Ne mondd szívedben: Ki megy fel a mennybe?” Azért tudniillik, hogy Krisztust lehozza. Vagy: „Ki megy le az alvilágba?” Azért tudniillik, hogy Krisztust a halálból felhozza. Hanem mit mond? „Közel van hozzád az ige, a te szádban és a te szívedben”, mégpedig a hit igéje, amelyet mi hirdetünk. Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk. Az Írás is így szól: „Aki hisz őbenne, nem szégyenül meg.” Nincs különbség zsidó és görög között, mert mindenkinek ugyanaz az Ura, és ő bőkezű mindenkihez, aki segítségül hívja; amint meg van írva: „Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.”
Róm 10.4-13

Youtube: megnyitás
Hang: megnyitás


Virágvasárnapra emlékezünk. Ekkor vonult be Jézus szamárcsikón Jeruzsálembe a tömeg éljenzése közepette. Ez a patás a szegények állata volt, a gazdagok pedig teherhordásra használták. Jézus vállain hordozta a világ terhét. A nép úgy terítette elé felső ruházatát, mint napjainkban a hírességek lába elé a „vörös szőnyeget”. Abban az időben ezek a ruhadarabok nagy értékkel bírtak, egyszerre volt ünneplő öltözet és takaró éjjel. Jézus azonban sír a tömeg felett, hiszen Ő már ekkor látja, hogy ugyanez a tömeg fogja követelni keresztre feszítését. Pilátus, aki már ekkor hírhedt volt vérengzéseiről, eleinte meg akarja menteni Jézust, hiszen felesége és maga a római jog is figyelmezteti Krisztus ártatlanságára. Megtehette volna, hogy a lázadó népet bünteti meg, azonban nem volt hite, így végül engedett a tömeg nyomásának.
Sokan tesznek vallást szájjal- Hozsánna!-, de ha szívükben nincs hit, könnyen a gonosz erők befolyása alá kerülhetnek- Feszítsd meg! Jézust ünnepelte a tömeg, Ő mégis könnyeket ejtett értük, mert látta, hogy mi van a szívükben. „A törvény végcélja Krisztus, minden hívő megigazulására”. Jézus nem azért jött, hogy érvénytelenné tegye a törvényt vagy a próféták tanítását, hanem azért, hogy betöltse azokat. Aki a Törvényt teljes mélységében meg tudja tartani, az valóban megigazulhat, azonban ilyen ember nem létezik, halandó erre nem képes. Az üdvösségre tehát csak és kizárólag HIT által van lehetőségünk. A szabályokat Isten azért alkotta, hogy megóvjon minket: a Törvény nevelő hatású, azonban a döntés a mienk. Testünk a Szentlélek temploma, kérdés, hogy megtisztítjuk-e azt, ahogyan Jézus is megtette Jeruzsálemben. Kit engedünk be a pogányok udvarába? Keresőket vagy kereskedőket? Hagyunk helyet az imának? Fel merjük vállalni az Igazságot a gyilkos tömeg előtt? Sírunk-e felette a nem oda illő dolgok miatt, látjuk-e egyáltalán ezeket?
„mert aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül”.