"Mit mondunk tehát, hogy Ábrahám a mi atyánk nyert volna test
szerint?Mert ha Ábrahám cselekedetekből igazult meg, van mivel dicsekedjék, de
nem az Isten előtt. Mert mit mond az írás: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és
tulajdoníttaták az ő néki igazságul. Annak pedig, aki munkálkodik, a jutalom
nem tulajdoníttatik kegyelemből, hanem tartozás szerint; Ellenben annak, aki
nem munkálkodik, hanem hisz abban, aki az istentelent megigazítja, az ő hite
tulajdoníttatik igazságul. Amint Dávid
is boldognak mondja azt az embert, akinek az Isten igazságot tulajdonít
cselekedetek nélkül. Boldogok, akiknek megbocsáttattak az ő hamisságaik, és
akiknek elfedeztettek az ő bűneik.
Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít."
Róma 4:1-8
Youtube: megnyitás
Hang: megnyitás
·
„Mit mondjunk tehát”, azaz mi az üdvösség útja? Honnan lehetünk biztosak,
hogy üdvösségünk van? Mitől lehetünk
már itt a földi életben boldogok?
·
„Hitt Ábrahám az Istennek, és Isten ezt számította be neki
igazságul.” Ábrahám Úr-Kaszdimból, egy virágzó városból, akkor indult el Isten
szavára északi irányba, Háránba, amikor onnan éppen menekültek az emberek, mert
éhínség volt. Folytatathatta volna Ábrahám apja jól jövedelmező bálványkészítő
üzletét, de az emberileg bizonytalant választotta, mert hitt Istennek, mert Ő
küldte. Ábrahám itt még nem tett semmit, de azzal, hogy hitt, már megszületett benne a döntés.
·
Igazzá lenni azt jelenti, hogy
Isten előtt rendezzük a dolgainkat: szakítunk a régi életünkkel, és
elhatározzuk, hogy azon az úton fogunk járni, amin Ő vezet minket. Akkor is
azon fogunk járni, ha tudjuk, hogy nehezebb lesz, mint előtte. Ábrahám is
tudta, hogy ha megteszi, amit Isten mutatott neki, és elakad majd út közben,
számíthat Rá.
·
Bárki, aki letér a helyes útról, visszafordulhat. Valljuk meg Istennek a bűnünket, és Ő
megbocsát! Ez ilyen egyszerű. Az Ellenség azonban nem akarja, hogy
visszatérjünk, ezért kétféleképpen próbál a rossz úton tartani:
o
vagy azt súgja, hogy olyan nagy bűnt követtünk el, hogy onnan már
nincsen visszaút, ezt már nem lehet megbocsátani,
o
vagy próbálja elhitetni velünk, hogy nem is olyan nagy az a bűn, amit
elkövettünk.
·
Gyakran abba a csapdába esünk, hogy úgy gondoljuk, hogy jó cselekedeteinkkel valahogyan ki tudjuk
váltani bűneinket. Ezzel azonban kudarcot
vallunk, és az életünk nem kerül vissza a helyes vágányra. Bárhogyan
próbálkozik is az Ellenség, meg kell
vallanunk Istennek, hogy mit tettünk, hogy újra szabadok, boldogok
lehessünk! Ezért idézi Pál itt Dávidot: „Boldog az az ember, akinek az Úr nem
tulajdonít bűnt.”
·
Ábrahám és
Dávid
olyan szorosan az Istennel jártak, hogy a zsidók azt gondolták, hogy mivel ők
Ábrahám és Dávid utódai, automatikusan igazzá lesznek. Pál ezért állítja őket példaként elénk ebben az igeszakaszban,
mert arra akarja felhívni a figyelmet, hogy valójában az ő hitüket kell követnünk. Isten ezt a hitet fogja beszámítani nekünk
is igazságul. Ha hiszünk az Ő Fiában,
tudhatjuk, hogy üdvösségünk van.