Ezt az igét mondta
az ÚR Jeremiásnak a szárazságról: Gyászba borult Júda, kapuiban ájuldoznak, gyászolnak
országszerte, Jeruzsálemben jajkiáltás hangzik. Az előkelők vízért küldik
szolgáikat, a tócsákhoz is elmennek, de vizet nem lelnek. Üres edényekkel
térnek vissza, szégyenkeznek, pirulnak, fejüket eltakarják. Rémüldöznek a termőföld miatt,
mert nem volt eső az országban. Szégyent vallanak a szántóvetők, fejüket
eltakarják. Még a szarvas is, ha megellett a mezőn, ott hagyja a fiát, mert nincs fű. A vadszamarak ott állnak a
hegytetőkön, levegő után kapkodnak, mint a sakálok, szemük elhomályosodik, mert
nincs fű. Ha bűneink ellenünk szólnak is, a te nevedre tekintettel bánj velünk,
URam! Mert számtalanszor elpártoltunk, vétkeztünk ellened! Ó, Izráel reménysége,
szabadítója a nyomorúság idején! Miért lennél olyan az országban, mint egy
jövevény, aki vándorként csak éjjelre tér be? Miért lennél olyan, mint a
riadt ember, mint az olyan férfi, aki nem tud segíteni? Hiszen te közöttünk
vagy, URam, rólad neveznek bennünket: ne hagyj el minket! Ezt mondja az ÚR erről a
népről: Úgy szeretnek ide-oda futkosni, nem sajnálják a lábukat, ezért nem
kedveli őket az ÚR. Most emlékezetbe idézi bűnüket, és számon kéri vétkeiket. Ezt mondta nekem az ÚR: Ne
imádkozz ennek a népnek a javáért! Ha böjtölnek, nem hallgatok esdeklésükre. Ha égőáldozatot
vagy ételáldozatot mutatnak be, azok sem lesznek kedvesek előttem. Sőt
fegyverrel, éhínséggel és dögvésszel irtom ki őket. Én így szóltam: Ó, Uram, URam!
Hiszen a próféták ezt mondogatják nekik: Fegyvert nem láttok, éhínség nem tör
rátok, sőt igazi békességet adok nektek ezen a helyen. De az ÚR ezt felelte nekem:
Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben. Nem küldtem őket, nem
parancsoltam nekik, nem is szóltam hozzájuk. Hazug látomást, hiábavaló
varázsigéket és maguk koholta csalárdságot prófétálnak nekik. Azért így szól az ÚR ezekről a
prófétákról: Az én nevemben prófétálnak, pedig én nem küldtem őket! Mégis ezt
mondogatják: Nem lesz ebben az országban fegyver és éhínség! - De majd ezeknek
a prófétáknak fegyver és éhínség miatt lesz végük. Az a nép is, amelynek
prófétálnak, ott hever majd Jeruzsálem utcáin az éhínség és fegyver miatt, és
nem lesz, aki eltemesse őket és feleségüket, fiaikat és leányaikat. Így zúdítom
rájuk gonoszságuk büntetését. Mondd el nekik ezt az igét: Szememből könnyek hullanak
éjjel-nappal, és nem apadnak el. Mert súlyos sebet kapott népem szűz leánya,
igen fájdalmas csapást. Ha kimegyek a mezőre, látom a fegyverrel megölteket, ha
bemegyek a városba, látom az éhségtől szenvedőket. A próféták és a papok pedig
olyan országba vándorolnak, amelyet nem ismernek! Ennyire megvetetted Júdát,
szívből megutáltad Siont? Miért sújtottál bennünket gyógyíthatatlan csapással?
Békességre vártunk, de nem jött semmi jó, és a gyógyulás idejére, de csak rettegünk! Elismerjük, URam,
gonoszságunkat, atyáink bűnét is: vétkeztünk ellened. A te nevedért kérünk, ne utálj
meg, ne engedd, hogy meggyalázzák dicső trónodat! Gondolj ránk! Ne bontsd fel a
velünk kötött szövetséget! Tudnak-e esőt adni a népek bálványai? Vagy az ég adja-e a
záporesőket? Nem, hanem te, URunk, Istenünk, benned reménykedünk: hiszen te
alkottad mindezeket!
Jeremiás 14. rész
Téves az az istenhit, amikor valaki
azt gondolja, hogy ha hisz Istenben, nem érheti semmi baj. Isten nem ígérte ezt
erre a Földre, a mennyei élet lesz majd ilyen. Tévedés az is, ha az ember azt gondolja,
hogy amikor baj éri, Isten elfeledkezett róla. A hívőket is érik megpróbáltatások,
ilyenkor hitük elbizonytalanodhat (pl.
betegség, baleset, halál, anyagi nehézségek). Isten
azonban nem
a mostani életre készít fel minket, hanem az öröklétre.
Ahogy egy szülő
sem, úgy Isten se engedheti meg, hogy gyermeke mindig és örökké figyelmen kívül
hagyja a tanácsait. Többféleképpen is jelez nekünk, ha letértünk a helyes
útról, akár az igén, akár körülményeinken keresztül. De sose a vesztünket akarja:
türelmes hozzánk! Ha azonban következetesen ellentmondunk neki, haragra gerjed,
s megítél. Isten ilyenkor teljes valóságában látja a dolgokat. Nem tudjuk
kimagyarázni magunkat, nem tudunk elbújni, s bizony cselekedeteink által
kikerülhetünk a kegyelem védelme alól.
A mai világ
ellopta tőlünk ennek a kegyelemnek az ízét. Nem értik az emberek, mi mindent
jelent ez, ezért nem is kívánják, s nem is adják.
De Krisztus
által ma még tart a kegyelem! A holnapot nem ismerjük, ezért nem szabad halogatni a
változást, a döntéseket, ha szeretnénk kegyelemben élni.