Mit mondjunk tehát?
Maradjunk a bűnben, hogy megnövekedjék a kegyelem? Szó sincs róla! Akik
meghaltunk a bűnnek, hogyan élhetnénk még benne? Vagy nem tudjátok, hogy mi,
akik Krisztus Jézusba kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltettünk? A
keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus
feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk. Ha
ugyanis eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, még inkább eggyé leszünk
vele feltámadásának hasonlóságában is. Hiszen
tudjuk, hogy a mi óemberünk megfeszíttetett vele, hogy megerőtlenüljön a bűn hatalmában
álló test, hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek. Mert
aki meghalt, az megszabadult a bűntől. Ha pedig meghaltunk Krisztussal,
hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk. Hiszen tudjuk, hogy Krisztus, aki
feltámadt a halottak közül, többé nem hal meg, a halál többé nem uralkodik
rajta. Mert meghalt a bűnnek egyszer s mindenkorra, amely életet pedig él, azt
az Istennek éli. Így azt tartsátok ti is magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek,
de éltek Istennek Krisztus Jézusban!
Róma 6:1-11
Youtube: megnyitás
Hang: megnyitás
A lelkünk örökkévalónak teremtetett, nem mindegy tehát, hogy ezt
az örökkévalóságot hol töltjük el: vagy Isten mellett a Mennyországban, vagy az
Istentől örökké távol, a Pokolban. A bűneinkért járó ítélet: örök halál. A
halálra az embernek nincsen ellenszere. Életünk során több utat is
választhatunk, de csak egy út vezet az örök életre: a Jézus Krisztusba vetett
hit. Az örökkévalóságot csak itt a földön tudjuk megszerezni. Isten a megoldást
egy útban rejtette el: a szeretet Krisztusban testté lett, és a legmesszebb
ment el a szeretetben – halálra adta magát a bűneinkért cserébe. Ha Krisztusban
meghalunk bűneinknek, minket sem vádolhat már a sátán, és Isten teljesen
tisztának lát. Miként Krisztus feltámadt, vele együtt fogunk mi is feltámadni. A
bűneink miatti megszomorodásunk egyben azt is jelenti, hogy ez összetör minket.
Sokakat épen ez riaszt el attól, hogy szembenézzenek bűneikkel, mert félnek
attól, hogy ez majd összetöri őket. A sátán éppen azt akarja velünk elhitetni,
hogy összetörtségünkkel egyben a dolgok végére is érkeztünk. Éppen ellenkezőleg
van: ez az örök életünk kezdete lehet. Ha meghozzuk a döntést, hogy elköteleződünk
Krisztus mellett, mert megváltott minket, már itt a földön megkezdjük örök életünket.
Ennek az elköteleződésnek a külső megnyilvánulása a bemerítkezés. Miként Jézus
is bemerítkezett – bűntelen léte ellenére – példát adva nekünk Isten iránti
engedelmességből, mi is ezzel adjuk bizonyságát annak, hogy Istenhez tartozunk
már, és tudhatjuk, hogy az Ő szemében már teljesen bűntelenek vagyunk. Egyben
kifejezzük, hogy Őt szeretnénk követni,
Neki szeretnénk engedelmesek lenni.