2021.01.31. Kovács Dániel – Ima, imádat, könyörgés, hálaadás a mindennapokban

YouTube: megnyitás
Hang: megnyitás

A Bibliát olvasva megtudhatjuk, hogy az imák az Ószövetségben gyakran előre megírt, meghatározott témájú szövegek voltak, az imádság helye pedig leginkább a templom volt.

Az Újszövetségben azt látjuk, hogy Isten kinyitja az imádság lehetőségét: bárhol, bárki számára elérhető.

A Szentírás arra biztat minket, hogy imádkozzunk mindenkor a Lélek által, imádságunk legyen kitartó, éber és hálaadó. Ennek különböző módjai:

Ragaszkodni az Egyhez
Meglelni az imádság helyét – az Ószövetségben ez a templom volt, az Újszövetség szerint a templom mi vagyunk. Imádságunk nincs helyhez és időhöz kötve.

Fohászkodás (könyörgés)
Elhúzódó imatémák, kérések, szükségek feltárása. Ilyenkor még inkább érezzük alárendeltségünket, kiszolgáltatottságunkat. A könyörgés nem egyenlő a mindennapi imával.

Istenhez címzett imádság
Nem számít a hallgatóság, a közönség. Tehetjük csendes szobában, szokásos helyen vagy a természetben… Ez kizárólag az Istennel való intim párbeszéd.

Közbenjáró ima
Konkrét imatémáért imádkozunk, ez akár emberektől való felkérés is lehet, de vezethet benne a Lélek is.

„Petíció”
Különleges könyörgés (kérvény) Istenhez egy bizonyos dolog miatt. Nehéz módja az imádságnak, mert agyunk, vagyis ismereteink szemben állhatnak hitünkkel.

Imádat és hódolat csakis Istenek jár. Bálványimádásról akkor beszélünk, ha az imádat tárgya nem Isten. (Még az angyaloknak sem jár a hódolat!)

A hálaadás az imádat része, hisz az Istenben való bizalom már előre hálát ad, remélve, hogy Isten meghallgatja könyörgésünket.

Imádságunk, hálaadásunk legyen egyre bőségesebb! Ez az életforma nem mindig könnyű, mert gyakran nem alkalmas a hely, a körülmények. De merítsünk erőt hitelődeinktől, akik akár börtönben, bilincsben is kitartóan és állhatatosan imádkoztak.

2021.01.24. Révész Lajos – Különleges idők különleges imádságai

„Jabéc tekintélyesebb volt testvéreinél. Anyja nevezte el Jabécnak, mert ezt mondta: Bizony fájdalommal szültem őt! 10Jabéc segítségül hívta Izráel Istenét, és ezt mondta: Bárcsak nagyon megáldanál engem, és kiszélesítenéd határomat, velem lennél, és megoltalmaznál a bajtól, hogy ne érjen fájdalom! És megadta neki Isten, amit kért.”
1 Krónikák 4,9–10

YouTube: megnyitás
Hang: megnyitás

A Bibliát olvasva Jabécról annyit tudunk meg a nemzetségtáblázatból, hogy tekintélyesebb volt a testvéreinél. A külső és a belső jólét azonban nem mindig van összhangban. Jabéc nevének jelentése: fájdalomokozó - ezzel a névvel kellett leélnie életét. Ez olyan adottság volt, amiről nem tehetett, és változtatni sem tudott rajta. A mi életünkben is lehet olyan nehéz helyzet, amiből nem tudunk kilépni. A legjobb, ha azt tesszük, amit Jabéc: nem mentegette magát, de nem is söpörte a szőnyeg alá a problémát, hanem segítségül hívta Istent: „Bárcsak nagyon megáldanál engem, és kiszélesítenéd határomat, velem lennél, és megoltalmaznál a bajtól, hogy ne érjen fájdalom”. Látta, hogy az igazi áldás nem a tekintély, hanem az, ha megszűnik a fájdalom, a keserűség.

Amennyire értékeljük magunkat, annyira tudjuk kihasználni a lehetőségeinket - ezt nagyban befolyásolja az, amit a többiek mondanak rólunk. Bár úgy láthatnánk magunkat, ahogy Isten lát: se többnek, se kevesebbnek! A nemzetségtáblázatok éppen arról szólnak, hogy Istent minden egyes ember érdekli, de az értékességünk nem hatalmaz fel arra, hogy követelésekkel álljunk elé. Amikor mély bizalommal fordulunk hozzá, és egyszerűen elismerjük a helyzetet, amiben vagyunk, akkor adja meg azt a segítséget, amire szükségünk van. Akkor is, ha ez azt jelenti, hogy átmenetileg várnunk kell.

Hangolja rá Isten a szívünket az ő akaratára!