Mert megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, és
arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat,
józanul, igazságosan és kegyesen éljünk e világban, mivel várjuk a mi boldog
reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének
megjelenését, aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden
gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik.
Titusz 2:11-14
Youtube: megnyitás
Hang: megnyitás
·
Valahányszor átválogatjuk a ruhásszekrényt, és túladunk idejemúlt
ruhadarabokon, vagy ha régi autókkal teli roncstelepek mellett megyünk el, önkéntelenül
is megfogalmazódik bennünk, hogy az egykor oly áhított autó vagy ruha, amiért
hajlandóak voltunk sok mindenről lemondani, valóban megérte-e. Hasonlóképpen
van ez más jellegű vágyainkkal is. Nem
állunk-e ott végül üres kézzel, miután megkaptuk, amit annyira akartunk,
amiért képesek voltunk annyi mindent beáldozni?
·
Mi az, ami már itt
igazán boldoggá tesz minket, és mi az,
ami lehetővé teszi, hogy nyugodtan, félelmek
nélkül menjünk majd el, amikor eljön az ideje, ebből a földi életből. Pál apostol Tituszhoz írt levele arra buzdít
bennünket, hogy „megtagadva
a hitetlenséget és a világi kívánságokat” Isten terve szerint éljünk, hiszen
amikor valóban életről és halálról van szó, eltörpülnek a világi vágyak. De
emberként, ebben a világban élve egyáltalán képesek vagyunk-e Isten terve
mellett, szerint dönteni?
·
Magunktól, emberi elhatározás alapján erre képtelenek lennénk.
Azonban „megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, és arra nevel minket, hogy…”. Isten
kegyelme az, amely képes a homályos látásunkat elvenni, és helyén kezelni a világi vágyakat. Ugyanakkor az, hogy vágyunk
valamire, még nem jelenti azt, hogy hiábavaló lenne amire vágyunk. Azonban
Isten fogja nekünk megmutatni kegyelme által a határt, segít, hogy józanok
lehessünk.
·
Ugyan
ez a kegyelem tesz képessé arra is, hogy megtagadjuk
a hitetlenséget, hogy a nehéz, akár életet-halált érintő helyzetekben is
Istenre tudjunk nézni ahelyett, hogy feleslegesen kapálóznánk.
·
Jézus
teste azért tört meg a kereszten, hogy megfizesse a hiábavalóságaink, a
vágyaink árát, és hogy segítsen valódi célokért élni. Ha ezt elfogadjuk, akkor
nemcsak kegyelmet ad, hanem be is fogad minket a családjába. Ezt a kegyelemet várjuk adventkor Jézus megszületésével – de
valójában advent, egy Rá való várakozás az egész földi életünk.
·
Befogadtuk
már Őt? Amikor itteni életünk vége (bármikor) elérkezik, vajon tudhatjuk, hogy
nyugalomban mehetünk el Hozzá – vagy marad a félelem?