A Gileádban lakó tisbei Illés ezt mondta Ahábnak: Az élő ÚRra, Izráel
Istenére mondom, akinek a szolgálatában állok, hogy ezekben az esztendőkben nem
lesz sem harmat, sem eső, hanem csak az én szavamra.
1Kir. 17:1
Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék! Öröme van-e valakinek? Énekeljen
dicséretet! Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet
véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt,
sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer. Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy
meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének. Illés ugyanolyan ember volt, mint mi, és amikor buzgón imádkozott azért,
hogy ne legyen eső, nem is volt eső a földön három évig és hat hónapig. Aztán ismét imádkozott, és az ég esőt adott, és a föld meghozta termését. Testvéreim, ha valaki közöttetek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti
valaki, tudja meg, hogy aki megtérített egy bűnöst a tévelygés
útjáról, megmenti annak a lelkét a haláltól, és sok bűnt elfedez.
Jakab 5:13-20
YouTube: megnyitás
Hang: megnyitás
Illés figyelt az Úrra,
előtte állt mindenkor, így ismerte akaratát is. („Él a Seregeknek Ura, aki
előtt állok” 1Kir. 17:1) Izrael királyának egyszerűen kijelentette, hogy 3
és fél évig nem lesz eső. Nem a politikai befolyása volt a lényeg, hanem az Élő
Istenbe vetett hitének mélysége. Nekünk is a szívünket vizsgálja az Úr, és
akkor enged bepillantást terveibe, ha teljes hittel keressük az Ő arcát.
Néha hosszú küzdelem az
imaharc. Illés később hétszer borult le Isten elé esőért könyörögve. Erős
hittel, kitartóan imádkozott. Lehet, hogy közben voltak mélypontjai, de nem
adta fel a harcot. Amikor imaéletünkben mélységeket élünk meg, legyen előttünk
példa Illés töretlen hite.
Soha nem az imádság gyógyít,
hanem maga Isten akarata. Az ő akarata pedig elsősorban az, hogy a szellemünket
gyógyítsa meg. Merjünk bűnt vallani, hogy tiszta lélekkel állhassunk előtte.
Ne szégyelljünk segítséget
kérni, ha elfáradunk. Mózes mellett is ott álltak társai, amikor szüksége volt
rájuk, és tartották felemelt kezeit, amíg Isten segítségével Izrael serege
győzelmet nem aratott Amálék felett. (2Mózes 17. fejezet)
A mi Édesatyánk egyetlen imádságunkat sem engedi elveszni, Ő
számon tartja azokat és kellő időben válaszol rájuk.