János 1:12
Youtube: megnyitás
Hang: megnyitás
Isten gyermekeivé leszünk
Alapige: János 1:9-14
„Az igazi világosság, mely minden embert
megvilágít, érkezőben volt már a világra. A világban volt és a világ rajta
keresztül támadt, de a világ nem ismerte őt fel. A sajátjába jött, de az övéi
be nem fogadták. Ám mindazoknak, akik befogadták őt, lehetőséget adott arra,
hogy Isten gyermekeivé legyenek, azoknak, akik nevében hisznek, az õ nevében, aki nem vérből, sem a hús akaratából, sem a férfi akaratából
nem született, hanem Istenből. Az Ige hússá lett, közöttünk vett szállást és mi
megláttuk dicsőségét, mely olyan volt, mint az Atya mellől érkező Egyszülöttnek dicsősége:
kegyelemmel és igazsággal teli.” (Csia Lajos fordítása szerint)
Ahhoz, hogy
Isten gyermekeivé legyünk, be kell Jézust fogadnunk. Amíg azonban nem ismerjük
Őt fel, nem leszünk erre képesek. Honnan tudhatjuk tehát, hogy ki Jézus, hogy
felismerhessük, és mit jelent Isten gyermekének lenni?
Mit mond a Biblia Jézusról? Jézus, a
hússá, testté lett Ige a fenti igeszakasz szerint nem karácsonykor született
meg: „a világ rajta
keresztül támadt”, vagyis Isten már a világ teremtésekor sem volt egyedül. János
könyvének az elején ezt olvashatjuk „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő
kezdetben Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi nem lett, ami
létrejött.” Vagyis Jézus már a világ teremtésekor jelen volt. Mózes első
könyve is e szavakkal számol be a teremtésről: „Alkossunk
embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá” (1Mózes 1:26)
I.
Jézus, az Ige, aminek (akinek) a
hatására minden létrejött, ugyanilyen alkotó erővel bírt már azelőtt is, hogy a földre jött volna az ezt megelőző korokban
élt emberek száján keresztül.
·
Mózesnek olyan szavakat adott a szájába, amelyek olyan hatalommal
bírtak, hogy a Fáraó elengedte az Úr népét;
·
A próféták akár életük kockáztatása árán is elmondták a
királyoknak az Istentől kapott igéket, akik végül ezekre hallgatva győzelemre
jutottak;
·
Isten Igéje szól Jónáson keresztül Ninivében;
·
Jerikó falai leomlottak…
II.
Nem ismerték fel azonban sokan az Isten alkotó, teremtő Igéjét,
sem ezen esetek kapcsán, sem pedig akkor, amikor ez az Ige testté lett
közöttünk, amikor emberi formát öltve, Jézusként
megszületett a világba: „A sajátjába (azaz a saját, általa teremtett
világába) jött, de az övéi be nem
fogadták.” Miért nem ismerték fel vajon?
·
Jézus emberi megjelenése megtévesztette őket, a hús-vér embert
nézték, és képtelenek voltak ezen túllátni. Nem tudták elképzelni, hogy Isten
egyszerűen, magát kiszolgáltatva testben lakjon;
·
A keresztre-feszítés a legnagyobb gonosztevőknek járt ki: „átkozott, aki fán függ”. Jézus azonban nem volt bűnös, vagy átkozott - Ő maga lett átokká
értünk. És éppen ezzel mentett meg mindannyiunkat;
·
Az emberek egy dicsőséges Istent képzeltek el maguknak. Isten
azonban nem a dicsőségét, hanem a kegyelmét akarta ezzel megmutatni, mintegy
azt üzenve, hogy „Én nem ítéllek el téged, mert helyette elítélem magamat.” Jézust nem ölték meg! Ő önként adta oda az életét értünk! Mert Ő olyan
istenség, aki megteheti, hogy odaadja, majd visszaveszi az életét.
III.
Három nappal keresztre feszítését követően vissza is vette
megtört, sebekkel borított testét. Tamás ezeket a sebeket tapintotta, és neki
mondta azt Jézus, hogy „Mivel látsz
engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek.” (János 20:29) Az idő, melyet Isten
(Jézus alakban) a Földön töltött, csupán „táborozás” volt, nem végleg költözött
ide. Újra nem láthatjuk, de ugyan
úgy érzékelhetjük Őt, mint az eljövetele előtti időkben, vagy akár, amikor
testben itt volt közöttünk. Jézus felismerhető, és meg is ismerteti magát, és a
gyermekeivé tesz minket.
Mit jelent Isten gyermekének
lenni? „Ám
mindazoknak, akik befogadták őt, lehetőséget adott arra, hogy Isten gyermekeivé
legyenek, azoknak, akik nevében hisznek…”
·
Egyenlőek vagyunk: „Felmegyek az
én Atyámhoz, a ti Atyátokhoz”;
·
Jézus az Atyában testvéreivé tett
minket;
·
A testvéreivé, a testvéreinkké tette
a barátokat és a csőcseléket egyaránt;
·
Jézus nem rabszolga felszabadítást
hirdet, de kimondja, hogy benne nincs szolga vagy úr, gazdag vagy szegény;
·
Istennek nincsenek unokái, csak gyerekei.
A gyermek viszont lehet
a.
kisgyermek (frissen megtért), és
akkor gondoskodni kell róla,
b.
ifjú, még nem önálló, de részt
vállal a teherviselésben,
c.
felnőtt, aki gondoskodik magáról.
·
A gyermekek nem mindent értenek
meg első szóra, és sokszor a kisebb testvérnek van igaza, aki még csak rövidebb
ideje jár a hit útján és tapasztalatlanabb.
A legfontosabb pedig talán az, hogy szerető Atyánk van. A szülő rengeteg mindent vállal gyermekéért,
míg az felnőtté érik. – Isten éppen így
van velünk.