2019.04.21. Révész Lajos – A feltámadás ereje!

Amikor beesteledett, eljött egy Arimátiából való gazdag ember, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak. Ez elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Erre Pilátus megparancsolta, hogy adják ki neki. József elvitte a testet, tiszta gyolcsba göngyölte, és elhelyezte a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott. A sír bejáratához egy nagy követ hengerített, és eltávozott. Ott volt pedig a magdalai Mária és a másik Mária, akik a sírral szemben ültek.

Másnap, a péntekre következő napon, összegyűltek a főpapok és a farizeusok Pilátusnál, és így szóltak: „Uram, eszünkbe jutott, hogy ez a csaló még életében ezt mondta: Három nap múlva feltámadok! Ezért parancsold meg, hogy őrizzék a sírt a harmadik napig, nehogy tanítványai odamenjenek és ellopják őt, aztán azt mondják a népnek: Feltámadt a halottak közül! Ez az utóbbi csalás rosszabb lenne az előzőnél.” Pilátus azonban ezt válaszolta: „Van őrségetek, menjetek, őriztessétek ti, ahogyan tudjátok.” Erre ők elmentek, lepecsételték a követ, és őrséggel őriztették a sírt.

Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán, elment a magdalai Mária és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt. És íme, nagy földrengés volt, az Úr angyala leszállt a mennyből, odament, elhengerítette a követ, és leült rá. Tekintete olyan volt, mint a villámlás, és ruhája fehér, mint a hó. Az őrök a tőle való félelem miatt megrettentek, és szinte holtra váltak. Az asszonyokat pedig így szólította meg az angyal: „Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg azt a helyet, ahol feküdt. És menjetek el gyorsan, mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt. Íme, megmondtam nektek!” Az asszonyok gyorsan eltávoztak a sírtól, félelemmel és nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt tanítványainak. És íme, Jézus szembejött velük, és ezt mondta: „Legyetek üdvözölve!” Ők pedig odamentek hozzá, megragadták a lábát, és leborultak előtte. Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: „Ne féljetek: menjetek el, adjátok hírül atyámfiainak, hogy menjenek Galileába, és ott meglátnak engem.”

Amikor az asszonyok eltávoztak, íme, néhányan az őrségből bementek a városba, és jelentették a főpapoknak mindazt, ami történt. Azok pedig összegyűltek a vénekkel, és miután határozatot hoztak, sok ezüstpénzt adtak a katonáknak, és így szóltak: „Ezt mondjátok: Tanítványai éjjel odajöttek, és ellopták őt amíg mi aludtunk. És ha a helytartó meghallja ezt, majd mi meggyőzzük, és kimentünk benneteket a bajból.” Azok elfogadták a pénzt, és úgy tettek, ahogyan kioktatták őket. El is terjedt ez a szóbeszéd a zsidók között mind a mai napig.

A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. Amikor meglátták őt, leborultak előtte, pedig kétségek fogták el őket. Jézus hozzájuk lépett, és így szólt: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”

Mt 27.57-28.20

Youtube: megnyitás

Hang: megnyitás

Húsvét vasárnapján Jézus feltámadására emlékezünk, aki keresztre feszíttetett bűneinkért. Sírjánál két asszony ült: siratták Őt. Mikor a sír szélén kell megállnunk, gyászolunk, s ez nagy kérdőjel az életünkben: végiggondoljuk, hogy az elvesztett személy mennyire széppé tette életünket, jó volt, hogy köztünk volt. De már vége…

Miközben az asszonyok könnyeket ejtettek Krisztusért, a főpapok és a farizeusok szombaton - amikor törvényeik szerint semmit nem lett volna szabad csinálniuk, s nemrég még Jézust kérték számon azért, hogy ezen a napon gyógyítani mert-, üzleti ügyben, árulkodni mentek Pilátushoz. A tanítványok ekkor még rejtekeikben várták, hogy vajon ők is úgy járnak-e, mint mesterük. A rómaiak teljesen ki akarták zárni a feltámadásnak még csak a lehetőségét is: követ hengerítettek a sír szájához, amelyet a főpapok lepecsételtek, s még őrséget is állítottak. Amikor pedig megérkezett az angyal, aki könnyedén elhengerítette a követ és ráült, szinte holtra váltak. Az Atya akarata állt szemben az emberi tettekkel! Az írástudók ezüsttel vesztegették meg az őröket, hogy nehogy kiderüljön a csoda. Mi is sokszor megpróbáljuk lefizetni a világot, igyekszünk bebiztosítani, igazolni magunkat. Ez egy darabig működhet is, azonban amikor szemtől szemben állunk az Úrral, nem lesz az a pénz, az az igazolás, ami megmenthetne minket. Lehet, hogy játszunk a „mérleg” két serpenyőjével, de az Ítélet Napján maga Jézus Krisztus lesz a „mérlegelő”, és az Ő igazsága lesz az etalon.

A feltámadás reggelén az angyal a keresőkhöz, reménykedőkhöz szólt, akiknek volt HIT a szívükben, s őket tájékoztatta arról, hogy mi történt és mit tegyenek. A feltámadás tényét csak hittel lehet elfogadni, mert így tetszett az Atyának. A világ ezért sokszor bolondnak néz minket. De nem szabad elfelejtenünk, hogy csak a feltámadott Jézus Krisztus által lehet új életünk és részünk a dicsőséges feltámadásban. Hívjuk ezért Őt be életünkbe, hiszen most is itt van köztünk! Ámen.

2019.04.19. Révész Lajos – Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?

Amikor tizenkét óra lett, sötétség támadt az egész földön három óráig. Három órakor Jézus hangosan felkiáltott: „Elói, elói, lámá sabaktáni!” - ami ezt jelenti: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” Néhányan az ott állók közül, akik meghallották, így szóltak: „Nézd, Illést hívja.” Valaki elfutott, megtöltött egy szivacsot ecettel, nádszálra tűzte, inni adott neki, és így szólt: „Lássuk csak, eljön-e Illés, hogy levegye?” Jézus azonban hangosan felkiáltva kilehelte lelkét. Ekkor a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt. Amikor a százados, aki vele szemben állt, látta, hogy így lehelte ki lelkét, ezt mondta: „Bizony, ez az ember Isten Fia volt!” Voltak ott asszonyok is, akik távolról figyelték; köztük a magdalai Mária, továbbá Mária, a kis Jakab és József anyja, valamint Salómé, akik követték őt, és szolgáltak neki, amikor Galileában volt, és sok más asszony is, akik vele mentek fel Jeruzsálembe. Amikor beesteledett, mivel az előkészület napja, vagyis szombat előtti nap volt, eljött arimátiai József, a nagytanács tekintélyes tagja, aki maga is várta az Isten országát; bátran bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Pilátus csodálkozott azon, hogy már meghalt, ezért hívatta a századost, és megkérdezte tőle, hogy meghalt-e már. Amikor ezt megtudta a századostól, kiadatta a holttestet Józsefnek. Ő pedig gyolcsot vásárolt, levette őt, begöngyölte a gyolcsba, elhelyezte egy sziklába vágott sírboltba, és követ hengerített a sírbolt bejárata elé. A magdalai Mária és Mária, a József anyja pedig figyelte, hova helyezték őt.

Márk 15:33-47

Youtube: megnyitás

Hang: megnyitás

A mai ember számára vajon hogy lehet aktualitása Nagypénteknek? Hiszen tudjuk, hogy Jézus feltámadt, már „túl vagyunk az egészen”… De amíg valaki nem találkozik a nagypénteki események fájdalmával, és nem érzi azt át, annak nincs feltámadás, számára nem ünnep a vasárnap sem. 

Jézust vádlói a Nagytanács elé vitték, ahol „a főpapok az egész nagytanáccsal együtt bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra adhassák; de nem találtak." (Márk 14:55)

Jézus a Nagytanács előtt minden vádaskodás ellenére hallgatott, csak a főpap (aki minden bizonnyal ismerte a próféciát) egyetlen kérdésre válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az Áldottnak Fia?” Jézus ezt mondta: "Én vagyok, és meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőiben."” (Márk 14:61-62) Ez elég volt ahhoz, hogy a halálos ítéletet kimondják rá.

Jézus a kereszten önként adta életét - váltságul bűneinkért. Annyi teher nehezedett rá abban az órában, hogy még az Atya is kénytelen volt magára hagyni egy rövid időre, hisz a bűnnel Isten nem tud közösséget vállalni. Jézus gyorsan halt meg, de nem fiziológiai okok miatt, hanem mert rendelt ideje volt: ELVÉGEZTETETT.

„Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg. (Ézsaiás 53:5)

Jézus kivásárolta a lelkünket a Haláltól.

Semmit se érdemelt abból, amit kapott, és semmit se érdemlünk abból, amit kaptunk!