2020.05.17. Kovács Dániel – Pünkösd előtt

Mivel járuljak az ÚR elé? Hajlongjak-e a magasságos Isten előtt? Talán égőáldozattal járuljak elébe, esztendős borjakkal? Talán kedvét leli az ÚR a kosok ezreiben, vagy az olajpatakok tízezreiben? Talán elsőszülöttemet áldozzam bűnömért, drága gyermekemet vétkes életemért? Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az ÚR! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben.

Mikeás 6:6-8

YouTube: megnyitás
Hang: megnyitás

Az Ószövetségben Isten 613 parancsolatot adott Izrael népének, melyek az élet minden területét lefedték. Szabályozták a gazdaság, a polgári és büntetőjog, az egészségügy területét, valamint a társadalmi normákat is.

Ezeknek a törvényeknek az alapja a Tízparancsolat volt. Alapigénkben Mikeás 3 parancsolatra szűkítette ezt. Nem csorbította Isten szavát, inkább tömörítette.

Abban az időben az atyák feladata volt, hogy gyermekük 5-6 éves koráig megtanítsák nekik a parancsolatokat. Az odaszánt szív fontossága, az Isten és ember iránti szeretet szintén belevésődött a választott nép elméjébe. Bár nem a templom közelében éltek, mégis tisztában voltak azzal, hogy Teremtőjük mindent tudó, mindent halló, és ez alázatra intette őket. Így Mikeás szava egyértelmű volt mindenki számára. „… élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben.”

Hóseás próféta tovább tömörítette a parancsolatot: „Mert szeretetet kívánok, és nem áldozatot…” (Hóseás 6:6). A szeretet minimalizálja a másik kárára elkövetett hibákat és bántást.

Ámósz próféta közelített legjobban az Újszövetség fő gondolatához: „Az Urat keressétek és életben maradtok!” (Ámósz 5:6), hiszen Jézus mondta: „Aki engem lát, látja az Atyát.” (János 14:9).

Megérkeztünk a végső parancsolathoz, a Törvény summájához: „Szeresd az Urat a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.” (Lukács 10:27). Ha ezt meg tudjuk tenni, nincs semmi fogyatkozás bennünk.

Az Ószövetségben, Pünkösd (Isten Szellemének kitöltetése) előtt a törvények megtartására törekedett Isten népe. Lelkiismeretük és az Úr iránt való szeretetük erre terelte őket. Mi a hitünk megtartására törekszünk. Ez sem megy magától, naponkénti döntéseket jelent. Alázatot, Isten iránti engedelmességet kíván. 

A cél nem változott több ezer év alatt. Isten gyermekeként leghőbb vágyunk az, hogy Mindenhatónk jelenlétében élhessünk. Keressük az Urat, hívjuk be az Ő Szellemét a hétköznapjainkba és ne csodálkozzunk, ha olyan dolgot kér tőlünk, ami soha nem jutott volna eszünkbe…

2020.05.10. Kovács Dániel – Életrendezés

„Akkor újra megszólították néhányan az írástudók és a farizeusok közül: „Mester, jelt akarunk látni tőled.” Ő pedig így válaszolt nekik: „Ez a gonosz és parázna nemzedék jelt követel, de nem adatik neki más jel, csak a Jónás próféta jele. Mert ahogyan Jónás három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is a föld belsejében három nap és három éjjel. A ninivei férfiak feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítélik ezt a nemzedéket, mert ők megtértek Jónás prédikálására; ámde itt nagyobb van Jónásnál! Dél királynője feltámad az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítéli ezt a nemzedéket, mert ő eljött a föld végső határairól, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét; ámde itt nagyobb van Salamonnál!” „Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken bolyong, nyugalmat keres, de nem talál. Akkor így szól: Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem. Amikor odaér, gazdátlanul, kiseperve és felékesítve találja azt. Akkor elmegy, vesz maga mellé másik hét magánál is gonoszabb lelket; bemennek, és ott laknak, és annak az embernek az utóbbi állapota rosszabb lesz az előbbinél. Ez történik majd ezzel a gonosz nemzedékkel is.” 

Mt 12:38-45

YouTube: megnyitás
Hang: megnyitás

Ma is megvan az embernek az a kísértése, hogy jelet követeljen Istentől, létezésének bizonyítékaként.

A jel fontos dolog, de megvan a maga helye és ideje. Az Ószövetségben egy megerősítés volt Istentől népe és a próféták felé, hiszen akkor még nem áradt ki az Ő Lelke a földre. Pünkösd óta Isten Szelleme a jel.

Jézus szándékosan nem tett csodát mindenkivel. A hatalma megvolt rá, de ha csak a csodákból „éltek volna” a tanítványok és a körülötte lévők, az megölte volna bennük a hitet. „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” Zsid 11:1

Amikor találkozunk az Úr Jézussal, meglátjuk bűneinket és hogy életrendezésre van szükségünk, de nem állhatunk meg itt. Be is kell hívnunk szívünkbe Isten Szellemét, mert ha ezt nem tesszük meg, az ördög visszafoglalja, amit a sajátjának hisz. Ha viszont ott van az életünkön a jel, a pecsét, és Isten Szelleme a szívünk lakója, ez távol tartja a régi bűnös vágyakat, gondolatokat, szokásokat. Az illetéktelen behatolót, magát az ördögöt. Ez szellemi törvényszerűség! A jel, jelzés Istennek, de jelzés a sátánnak is.

Az életünk teljes átadásakor szövetséget kötünk a Mindenható Istennel. Ezt a szövetséget csak mi törhetjük meg, Ő örökké hű marad. Izrael népe eltért az Úrral kötött szövetségtől, ezért az Ige „parázna nemzetségként” beszél róluk. Viszont nincs olyan mélység, ahonnan ki ne tudna minket emelni Isten. Ez történt Jónással, amikor a hal gyomrában belátta engedetlenségét (Jónás könyve 2. fejezet), Ninive lakóival, akikre biztos pusztulás várt, de megtértek (Jónás könyve 3. fejezet), vagy Sába (Dél) királynőjével is, aki időt és fáradtságot nem sajnálva akart találkozni Isten bölcs királyával (1Kir 10. fejezet). Ők nem jelet kívántak, hanem hittek, a szövetséget megkötötték, megújították Istennel, így maguk váltak jellé.

Előfordul, hogy összekuszálódott az életünk, és Isten útmutatására, egyértelmű jelzésére várunk, de ne ettől függjön a hitünk.

Ha az életünk rendezéséről beszélünk, az első lépés, hogy behívjuk oda a Szent Szellemet. Ezután indulhat el az a folyamat, aminek szoros velejárója az Ige olvasása, Jézus követése, és egy életen át tartó „kérdezz-felelek”, az ima. Mi kérdezünk és ha figyelünk meghalljuk Isten szavát, aminek teremtő ereje van minden ember életében. Az út végén pedig az Úr előtt állhatunk majd és Ő a szívére ölel bennünket.

2020.05.03. Révész Szilvia – Anya, Apa és a változás - Anyák napja

Volt egy Rámátaim-Cófimból, az Efraim hegyvidékéről való ember, akinek Elkána volt a neve; efrátai volt, Jeróhámnak a fia, aki Elíhú fia, aki Tóhú fia, aki Cúf fia volt. 2Két felesége volt; egyiknek a neve Anna, másiknak a neve Peninná volt. Peninnának voltak gyermekei, de Annának nem voltak gyermekei.

Az asszony lelke mélyéig elkeseredve könyörgött az ÚRhoz, és keservesen sírt.

1 Sámuel 1:1-2:10

Youtube: megnyitás

Hang: megnyitás

Az emberi szív epicentrumában a szeretet áll. Erre vágyunk, ezt keressük mindenhol, szinte minden kapcsolatunkban. A szeretet egy olyan szükségletünk, melyet csak mennyei Atyánk tud tökéletesen betölteni. Sokszor nehezen érthető számunkra ez a feltétel nélküli, tiszta és önzetlen szeretet, ezért Isten, hogy kicsit kézzel foghatóbbá tegye, amit irántunk érez, „megalkotta” az anyai szívet.

Az anyaság egy összetett titok. Minden édesanya saját titokkal telve válik anyává, egy hosszú folyamat során. A védelmezés ösztöne a gyermek születésekor tör felszínre az anyában, de ez csak a kezdete annak hosszú útnak, egyedi történetnek, ami csak az övé, senki másé.

Kezdő anyaként, vagy bizonytalanság idején ne hasonlítsuk magunkat más édesanyákhoz, hiszen mindenkinek saját története van, és máshol tart abban.

Van, akinek rögös, megalázottsággal és összetöretéssel kövezett az anyaság útja, de Isten senkit nem felejt el. Ő ismeri minden édesanya szívét és teljes történetét.

Az anyaság egyben az önismeret útja is. Ha látjuk a hiányosságainkat, ne összetörjenek ezek, hanem forduljunk az Úrhoz, Ő be fogja tölteni a hiányt, bármekkora is legyen az.

Ne feledkezzünk meg azokról sem, akiknek ugyan nincs saját gyermekük, de mások segítése, támogatása által számtalan – a környezetükben élő – ember lelki anyjává válnak.

Ahogy az anyává válás, úgy gyermekünk elengedése is hosszú folyamat. Megvan az ideje a kötődés kialakításának, és megvan az ideje az elengedésnek is. Gyermekeinket ajándékba kapjuk, de csak egy időre. Tanítsuk meg nekik, amit megismertünk Isten bölcsességéből, és engedjük el őket, amikor itt az ideje: imával és áldással a szívünkben.

Az anyaság (a „lelki” is) az egyik legfontosabb küldetésünk. Mi lehetünk Isten keze és szája. Az Ő szívét oszthatjuk meg gyermekeinkkel. Egy olyan örökség, ami meghatározza gyermekeink életét, szívét, és ami Isten dicsőségébe és kegyelmébe enged nekik bepillantást. Egy misztérium…

2020.04.26. Révész Lajos - Ha többet adok, hogy marad mégis több nekem?

„Mert úgy van ez, mint amikor egy idegenbe készülő ember hívatta szolgáit, és átadta nekik vagyonát. Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek képessége szerint, és elment idegenbe. Az, aki az öt talentumot kapta, azonnal elindult, vállalkozásba fogott velük, és nyert másik ötöt. Ugyanígy az is, aki a kettőt kapta, nyert másik kettőt. Aki pedig az egyet kapta, elment, gödröt ásott a földbe, és elrejtette ura pénzét. Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük. Eljött az, aki az öt talentumot kapta, odavitte a másik öt talentumot, és így szólt: Uram, öt talentumot adtál át nekem: nézd, másik öt talentumot nyertem. Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára! Odament az is, aki a két talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, két talentumot adtál át nekem: nézd, másik két talentumot nyertem. Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára! Odament hozzá az is, aki az egy talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, tudtam, hogy kérlelhetetlen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és onnan is gyűjtesz, ahová nem szórtál. Félelmemben elmentem tehát, és elástam a talentumodat a földbe: nézd, itt van, ami a tied. Ura így válaszolt neki: Te, gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és onnan is gyűjtök, ahova nem szórtam? Ezért el kellett volna vinned a pénzemet a pénzváltókhoz, és amikor megjöttem, kamattal kaptam volna vissza azt, ami az enyém. Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van! Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van. A haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.”
Mt 25.14-30

Youtube: megnyitás

Hang: megnyitás

"Mert így van ez..." - a példázatokkal való magyarázatokból könnyebben megértjük az üzenetet, hiszen ez olyan, mintha Isten ezt mondaná: Hát így működik az én királyságom...

S hogyan működik Krisztus követése?

1. lépés: MEGBÍZÁS
Ha elfogadjuk a megváltás ajándékát, megkapjuk Istentől személyre szabott megbízásunkat. Ő ismer minket, tisztában van vele, hogy mire vagyunk képesek, mik az erősségeink, a gyengeségeink, mivel terhelhet minket. Tőle kérjük el szolgálatunkat, majd teljes erőbedobással beleállunk az Ő munkájába. Önként, hit által csatlakozunk, kiszolgáltatjuk magunkat Istennek. Ő megbízik bennünk, megtisztelő, hogy együtt dolgozhatunk Vele. S így tesszük meg az első lépéseket, együtt…

2. lépés: SZÁMADÁS
Számadás = beszámolás. Ez csak akkor tölt el minket félelemmel, ha tudjuk, hogy nem vagyunk felkészülve.

Az Úr azonban csak azt kéri rajtunk számon, amivel megbízott. A számadás idején fény derül arra, hogy komolyan vettük-e Isten elhívását, és teljes hittel végeztük-e a szolgálatunkat. Minden befektetésnek van kockázata, de amit Isten tervez el, az mindig megtérül. Amit odaadunk, azt Isten megsokszorozza.
Isten nem a saját ötleteinkre kíváncsi, hanem arra, hogy engedelmesen beállunk-e abba a szolgálatba, amibe meghív. Elszámoláskor sem leszünk okosabbak Istennél! Nem tudjuk kimagyarázni magunkat. Amikor Istentől kapunk valamit, azért kapjuk, hogy odaadjuk, továbbadjuk, szolgáljunk vele.

3. lépés: VEGYÉTEK EL TŐLE- ADJÁTOK ODA
Ha nem arra fókuszálunk, amit Isten ránk bízott, hanem csak túlélni akarunk, vagy épp csak jól kijönni a ránk bízott feladatból, a számadásnál bizony kiderül, hogy haszontalan élet áll mögöttünk, és elhangzik a talán legjobban rettegett mondat: „Vegyétek el tőle a tálentumot és adjátok annak, akinek tíz tálentuma van!”.

Ne feledjük, hogy akármennyi tálentumot kapunk is, azt nem elásásra, hanem használatra kapjuk. Derítsük ki, milyen lehetőségeink vannak, hogy egyre bővizűbb források tudjunk lenni Isten országában. Tartsuk szem előtt, hogy nincs második esélyünk, nem tudunk visszajönni a Földre…