Amikor továbbhaladtak, betért egy faluba,
ahol egy Márta nevű asszony a házába fogadta. Volt ennek egy Mária nevű
testvére, aki leült az Úr lábához, és hallgatta beszédét. Márta pedig teljesen
lefoglalta magát a sokféle szolgálattal. Ezért előállt Márta, és így szólt:
„Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a szolgálatban?
Mondd hát neki, hogy segítsen!” Az Úr azonban így felelt neki: „Márta, Márta, sok mindenért
aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó
részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle.”
Lukács 10,38-42
Ez a rövid igeszakasz nem
egy példabeszéd, hanem egy olyan valós történet, amely akár velünk is
megeshetne. Helyszíne pedig egy privát szféra, egy családi otthon, ahol az
emberek nyíltan beszélnek, reakcióik hitelesebbek, a szív dolgai, állapota
jobban tükröződnek.
Lukács Márta szolgálatára is a görög „diaconia” szót használja, így annak
értelmét a gyülekezeti szolgálatról kiterjeszti a mindennapok szolgálatára. A
történetben Márta, az idősebb testvér hívta Jézust vendégül házába,
szorgoskodik, sürög-forog, míg húga, Mária az Úr lábánál ül és Őt hallgatja.
Noha két pozitív szereplővel találkozunk, akik hívőként igyekeznek Jézus
kedvében járni, Őt szolgálni, mégis kialakul közöttük egy konfliktushelyzet.
Márta végül indulattal telve ugyan, mégis helyesen cselekszik: az Úr elé viszi
panaszát. Jézus pedig szeretettel tart elé tükröt: „Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre
van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem
vehetnek el tőle.” Márta talán nem ezt a választ várta, az Úrtól azonban vezetést
kapott. Miben is tévedhetett Márta, aki szolgálatban állt? S miben volt igaza
Máriának, aki az Úr lábánál ült, s Őt hallgatta?
Az életet az Úrral való
szeretetkapcsolat adja. Ez az az „egy”,
a „jó rész”, amelyre igazán
szükségünk van. Ha ezzel rendelkezünk, Isten szolgálatba fog helyezni minket,
amelyben már békességünk van, nem aggódunk, nem nyugtalankodunk, csupán másokért
cselekszünk, s megjelenik életünkben a hálából fakadó szolgálat, ami nem
üdvösség-szerző, hanem üdvösség-jelző gyümölcs.
Fontos tehát megtanulnunk Mártától és
Máriától, hogy az örök élet nem a jó szolgálat eredménye. Első az Úr szeretete.
Akkor fogjuk tudni zúgolódás nélkül Márta szolgálatát végezni, ha előtte ültünk
már Máriával az Úr lábánál…