2019.09.22. Révész Lajos – Meghökkentő kegyelem

Meghallották azonban az apostolok és a Júdeában levő testvérek, hogy a pogányok is befogadták az Isten igéjét. 2Amikor aztán felment Péter Jeruzsálembe, vitatkoztak vele a zsidó származású hivők, ezt mondva neki: 3„Körülmetéletlen emberekhez mentél be, és együtt ettél velük.” 4Ekkor Péter sorjában beszámolt a történtekről, és ezt mondta: 5„Én éppen Joppé városában tartózkodtam, és imádkoztam, amikor révületben látomást láttam: valami nagy lepedőhöz hasonló szállt le, amely négy sarkánál fogva ereszkedett le az égből, és lejött egészen énhozzám. 6Közelebbről megnéztem, és láttam benne a föld négylábú állatait, a vadakat, a csúszómászókat és az ég madarait. 7Hallottam egy hangot is, amely így szólt hozzám: Kelj fel, Péter, öld és egyél! 8Én azonban így szóltam: Semmiképpen sem, Uram, mert szentségtelen vagy tisztátalan még soha nem volt a számban. 9De másodszor is megszólalt a hang az égből: Amit az Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak. 10Ez pedig három ízben történt, azután az egész felemelkedett újra az égbe. 11És íme, abban a pillanatban három férfi állt meg az előtt a ház előtt, amelyben voltam, akiket Cézáreából küldtek hozzám. 12A Lélek pedig azt mondta nekem: menj velük, és ne tégy semmilyen különbséget. Eljött azonban velem ez a hat testvér is, akikkel bementünk annak a férfiúnak a házába. 13Ő pedig elbeszélte nekünk, hogy látta, amint az angyal megállt a házában, és ezt mondja neki: Küldj el Joppéba, és hívd át Simont, akit Péternek is neveznek: 14aki olyan igéket hirdet neked, amelyek által üdvözülsz mind te, mind egész házad népe. 15Amikor pedig elkezdtem beszélni, leszállt rájuk a Szentlélek, ahogyan ránk is leszállt kezdetben. 16Ekkor eszembe jutott az Úr szava, aki így szólt: János vízzel keresztelt, de ti Szentlélekkel fogtok megkereszteltetni. 17Ha tehát ugyanazt az ajándékot adta nekik is az Isten, mint nekünk, akik hittünk az ÚR Jézus Krisztusban, akkor ki vagyok én, hogy akadályozzam az Istent?” 18Amikor mindezt hallották, megnyugodtak, dicsőítették Istent, és így szóltak: „Akkor tehát a pogányoknak is megadta Isten a megtérést az életre.”

ApCsel 11:1-18

Youtube: megnyitás

Hang: megnyitás

Isten szemszögéből nézve mindenki számára el van készítve a kegyelem. Engedjük meg, hogy felnyissa rá a szemünket, hogy ezt a társadalom olyan rétegeinek is elérhetővé akarja tenni, akikre nem is gondolnánk!

Isten gyakran olyan helyre küld bennünket, ami eszünkbe sem jutott addig. Akár amiatt nem mennénk szívesen, mert alkalmatlannak érezzük magunkat, vagy akár azért, mert egyszerűen nincsen kedvünk ahhoz a helyhez, azokhoz az emberekhez – nem maradhatunk meg a magunk bölcselkedése mellett. Miként Péter sem értette, hogy miért kell mennie, de alávetette magát az Úr akaratának, mi sem tehetünk másként.

Istennek engedelmeskedni, neki szolgálni nem egyenlő egy megalázott szolga pozíciójával, hanem inkább felemelő, mert az Ő szolgálatában járhatunk el. Ez adott esetben azt jelentheti, hogy olyan barátokat, kollégákat, rokonokat kell megszólítanunk, akiket legkevésbé sem szeretnénk. Ha azonban visszagondolunk a saját megtérésünkre, akkor láthatjuk, hogy mindannyiunk életében ott volt az az ember, vagy azok az emberek, akiken keresztül megismerhettük Isten kegyelmét. Az ő Isten küldő szava iránti engedelmességük vezetett el minket is Hozzá.

Minél alázatosabbak, engedelmesebbek vagyunk mi magunk, annál inkább megláthatjuk Isten kegyelmét a saját életünkben is.

2019.09.08. Balogh Péter – A szolgálatokhoz való hozzáállás

„Ki az közületek, aki ezt mondja szolgájának, amikor az szántás és legeltetés után megjön a mezőről: Jöjj ide hamar, és ülj az asztalhoz! Nem azt mondja-e inkább neki: Készíts nekem valami vacsorára valót, övezd fel magadat, és szolgálj fel nekem, míg eszem és iszom, te majd azután egyél és igyál!? Vajon megköszöni-e annak a szolgának, hogy teljesítette, amit parancsolt neki? Azért tehát ti is, ha teljesítettétek mindazt, amit parancsoltak nektek, mondjátok ezt: Haszontalan szolgák vagyunk, azt tettük, ami kötelességünk volt.”

Lukács 17: 7-10

Youtube: megnyitás

Hang: megnyitás

Mária és Márta példázatában (Lukács 10: 38-42) azt olvashattuk, hogy Jézus a konkrét sürgés-forgás, szorgoskodás helyett arra bíztatja Mártát, hogy Mária példáját követve üljön oda a lábához, és hallgassa, hogy mire akarja tanítani. A fenti igeszakaszban ezzel szemben fáradhatatlan szorgoskodásra szólít fel bennünket Jézus. Mi tehát az igazság? Valójában mit vár tőlünk? 4 konkrét üzenete van a számunkra:

1.   Míg Mária és Márta esete a megtérésről szól, arról, hogy a mindennapi élet feladatai miatt ne menjünk el az üdvösségünk mellett, a fenti igeszakasz a már megtért emberről, aki örül az üdvösségének, amelyet már senki nem vehet el tőle, és Isten nagy tervének eszközeként szakadatlanul szolgál;
2.   A szolgának nem jár jutalom. Mi a világmindenség Urát szolgáljuk, aki maga a szeretet, és ez már önmagában is jutalom;
3.   Valójában nem is tehetünk mást, mert olyan, hogy a „magunk urai” lennénk valójában nincsen. Vagy Istennek szolgálunk, vagy a bűnnek;
4.   Az igeszakasz folytatásaként (Lukács 17:11-18) szembesülhetünk az emberek hálátlanságával, amikor 10 meggyógyult leprásból csak egy jön vissza megköszönni Jézusnak a segítséget. A legkiválóbb szolgát, Jézust követve meg kell tanulnunk természetesnek venni, hogy nem lesznek hálásak a szolgálatainkért.

Hallgassuk meg a tanítást, hogy részleteiben is megérthessük az üzenetét, és igazán jól tudjuk végezni szolgálatunkat!