2019.01.13. Révész Szilvia – Elutasítottság

„Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt, akiről nevét kapja minden nemzetség mennyen és földön: adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által; hogy a Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva, képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt: mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység; és így megismerjétek Krisztusnak minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy teljességre jussatok, az Isten mindent átfogó teljességéig. Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint: azé a dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által nemzedékről nemzedékre, örökkön-örökké. Ámen.”

Efezus 3:14-21

Youtube: megnyitás

Hang: megnyitás

 

·         Minden ember szeretetre vágyva születik. Az elutasítottság azt kérdőjelezi meg, hogy szerethetőek vagyunk-e. Azt jelenti, hogy valaki képtelen szeretetet adni vagy elfogadni. Legtöbbször visszanyúlik a gyerekkorra, és sokszor ugyanilyen problémával küszködő szülőktől származik. Az elutasított ember tehát terjeszti ezt az érzést: akaratlanul is újabb áldozatokat ejt.

·        Az elutasítottság gyökérprobléma, sokszor nem is ez látható, hanem csak ennek gyümölcsei. Takargatjuk, megpróbálunk sebeinkkel együtt élni – de ha valaki jó szándéka ellenére is hozzájuk ér, felszínre tör a fájdalom. Ennek három különböző megjelenése lehet:

o   lázadó: fájdalmában visszaüt (durva, kemény, elutasító, vitatkozó, agresszív lesz),

o   önelutasító: fájdalmában feladja (passzív, hátat fordító, kisebbrendűséggel küzdő, bizonytalan és depresszív lesz),

o   önvédelmet gyakorló: fájdalma ellenére kitart (maximalista, perfekcionista, mentegetőző, versengő lesz).

·        A sátánnak, aki maga is elutasított, az a célja, hogy minden ember szívében elültesse ezt a magot. Címkéket aggat ránk (nem vagy jó, nem fog sikerülni, semmirekellő vagy...), ami miatt hátat fordítunk a világnak, visszahúzódunk, csak a túlélésre koncentrálunk.

·        Jézus szintén átélte az elutasítottságot, mégsem tudott szívében gyökeret verni, mert tudta, hogy ki Ő, és állandó kapcsolata volt az Atyával. Az elutasítottság megkérdőjelezi az identitásunkat! Jézus azért jött el, hogy győztes, szabad életet élhessünk. Forduljunk Hozzá segítségért, mert egyedül Ő az, aki a gyökereinket is meg tudja gyógyítani! A gyógyulás során megérteti velünk, hogy:

o   hibázhatunk, a hibáinkkal együtt is értékesek vagyunk;

o   képesek vagyunk mindenre, amit az Úr tervezett felőlünk;

o   különlegesek és egyediek vagyunk, nem kell magunkat senkihez hasonlítgatnunk;

o   lehet, hogy a világ félreért minket, de Teremtőnk ismer, és Ő tudja, kik vagyunk.

Isten azt akarja, hogy az légy, akinek teremtett!

2019.01.06. Révész Szilvia – Szeretve

„Szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent; aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert Isten szeretet. Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást. Istent soha senki sem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk.”

1 János 4:7-12

Youtube: megnyitás

Hang: megnyitás

·           Nem vagyunk hibátlanok, de mindannyian szeretetre méltóak vagyunk azért, mert Isten teremtményei vagyunk. A szeretettségünk adja meg a méltóságunkat. Legjobban Isten szeret minket. Ha megismerjük Őt és az Ő szeretetének a mélységét, akkor fogunk tudni szeretni másokat.

·           Ha valakit szeretünk, akkor nem fogunk abban megnyugodni, hogy nem működik vele a kapcsolat. Isten ugyan ezt tette velünk: nem nyugodott bele abba, hogy a bűneset után nem működött a kapcsolat köztünk és Közte – elküldte értünk az egyetlen Fiát. „Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala.” (1János 4:9)

·           Ha nem érzünk szeretetet, kérjük Istent, hogy fejezze ki irántunk való szeretetét! Isten számára is fontos ez, hogy megkeressük Őt ezzel a kérésünkkel. „Ha majd látod, örömre derülsz, repesve tágul a szíved.” (Ézsaiás 60:5) Isten azt akarja, hogy táguljon a szívünk, mert a szeretet azzá tud tenni, akinek Isten megálmodott minket.

·           A szeretet éltet minket, és rajtunk keresztül másokat. Tudjuk-e vajon szeretni azokat, akik a környezetünkben vannak? Ha nem vagyunk szeretve, nem leszünk képesek rá. Ha nincsen rendben a lelkünk, nem tudunk szeretni. Ha gyermekkorunkban és később a házastársunktól nem kaptuk meg azt a betáplálást, azt a szeretetet, ami éltethetne minket, akkor sérült a szívünk, és nem tudunk szeretni. A szívünkre pedig mindennél jobban kel vigyáznunk: „Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” (Példabeszédek 4:23)

De mi van akkor, ha nem vigyáztunk rá, vagy nem vigyáztak rá mások?

·           Isten képes arra, amire az emberek nem: meg tudja gyógyítani a szívünknek ezeket az elhalt területeit. Azt a kérdést kell feltennünk magunknak, hogy Isten valóság-e a számunkra, vagy csak valahol egy ködön túl, messze tőlünk létezik, és nem igazán tud segíteni. A kérdés az, hogy hiszünk-e Istenben, hiszünk-e Istennek.

·           Isten a legtragikusabb sorsú embernek is tud segíteni, és azt mondja neki, hogy ÉLJ! Azért küldte el a Fiát, hogy éljünk Általa. Akkor nem lesz majd egy ködös homály a számunkra, ha megismerjük Őt, ha időt töltünk vele.

Legyünk erre nyitottak!

Kérjük Isten, hogy mutassa meg, hogy hogyan szeret minket!

2019.01.01. Révész Lajos - A mustármag és a kovász

2019.01.01. Révész Lajos - A mustármag és a kovász

Azután így szólt Jézus: „Mihez hasonló az Isten országa, és mihez hasonlítsam? Hasonló a mustármaghoz, amelyet fogott egy ember, és elvetett a kertjében; az pedig felnövekedett, és fává lett, úgyhogy az égi madarak fészket raktak az ágain.” Majd ismét szólt: „Mihez hasonlítsam az Isten országát? Hasonló a kovászhoz, amelyet fogott egy asszony, és belekevert három mérce lisztbe, míg végül az egész megkelt.”

Lukács 13:18-21

Youtube: megnyitás

Hang: megnyitás

·         A ma embere éppoly kíváncsi az Isten országára, mint azok a tanítványok, akik Jézus példabeszédeit hallgatták. Keresztényként hisszük, hogy a Mennyországot már itt a Földön is megízlelhetjük, és tudjuk, hogy az "Isten országa" közöttünk nem egy új gondolat, hanem már a teremtéskor is így tervezte Isten.

·         Amikor egy új helyre (országba) érkezünk, háromféle módon viszonyulhatunk az új körülményekhez:

o   ragaszkodunk régi országunkhoz – visszavágyunk, talán vissza is fordulnánk,

o   az új országot a régi mintájára változtatnánk – hozott dolgainkat honosítanánk,

o   alkalmazkodunk az új országhoz – igyekszünk megérteni, megtanulni az új dolgokat.

·         Éppen így reagálunk az Isten országába való belépésünkkor is – már itt a földön.

·         Jézus váltáságát elfogadva, bár ezen a Földön járunk, Isten országához tartozunk. Ezért Isten gyermekeként már nem kell lelki zuhanyt vennünk, elég csak lábat mosnunk. "Aki megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg, különben teljesen tiszta." János 13:10

·         "Mihez hasonlítsam az Isten országát? Hasonló a kovászhoz..."

o   A kovász: a lisztbe és a vízhez keverve, majd magára hagyva csodálatos módon megkeleszti a tésztát.

o   A dagasztás: kitarrtó, fárasztó munka. Csak ennyit tudunk hozzátenni – innentől kezdve magára kell hagyni, és megtörénik a csoda.

o   A csoda: növekedés és erő – megtörténik, ha a kovász egyenletesen el van keverve, mindenütt jelen van! A csoda nem a mi érdemünk, de kell hozzá a mi jelenlétünk, erőfeszítésünk is.

·         A világ önmagában csak liszt és víz. Keresztényként mi jelentjük a kovászt a világ számára.

·         Amikor Isten kiválaszt minket, majd visszahelyez a világba, nem azért teszi, hogy azonosuljunk a világgal, hanem azért, hogy hatással legyünk rá.

·         Terhek nélkül nem lehet erősödni.

·         Ha úgy érezzük, hogy forog velünk a világ, gondoljunk arra, hogy Isten talán most "kever be" (dagaszt) a világba, majd megáll, és hagyja hatni a dolgokat: ... míg végül az egész megkelt." Lukács 13:21