Tudjuk ugyanis,
hogy a törvény lelki, én pedig testi vagyok: ki vagyok szolgáltatva a bűnnek. Hiszen amit teszek, azt nem is
értem, mert nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök. Ha pedig azt cselekszem, amit
nem akarok, akkor elismerem a törvényről, hogy jó. Akkor pedig már nem is én
teszem azt, hanem a bennem lakó bűn. Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó,
minthogy arra, hogy akarjam a jót, van lehetőségem, de arra, hogy megtegyem,
nincs. Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem
akarok: a rosszat. Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem én teszem, hanem a
bennem lakó bűn. Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy - miközben a jót akarom tenni
- csak a rosszat tudom cselekedni. Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint, de tagjaimban egy másik
törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn
tagjaimban lévő törvényével. Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt
testből? Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus! Én magam tehát értelmemmel az
Isten törvényének szolgálok ugyan, testemmel azonban a bűn törvényének.
Róm 7.14-25
Ez
az igazi öröm!
A bűn természete bennünk van,
tagjainkban dúl. Pál ezt írja le, megvallva, hogy noha hosszú hívő múltja van,
még sincs benne semmi jó, folyamatosan vívódik belül emberi – testi - és
Istentől kapott – lelki - természete. Ezt a vívódást mi is átéljük nap, mint
nap. Ne játsszuk el a szentet, hiszen mindegyikőnknek vannak napjai, amikor
ugyan tudjuk, hogy mi a jó, mégsem azt tesszük, hanem a bűnöset, a rosszat
választjuk. Ezért kell rendszeresen „lelki nagytakarítást” végeznünk. Noha
jöhet kívülről is támadás, ha őszinték vagyunk, belátjuk, hogy legtöbbször a
probléma gyökere bennünk van. Isten újjászült minket, de az emberi test bűn alá
van rekesztve. A Sátán is tud a bennünk dúló viharokról, s mivel egyetlen célja
az elpusztításunk, mindent megtesz azért, hogy a test győzzön. Akármilyen
taktikákat vet be az ördög, ne felejtsük el, hogy Jézus már legyőzte a
kereszten! Ebből következik, hogy egyedül Jézus Krisztus tud minket
megszabadítani bűnös énünktől, hiszen testünk evilági, így vágyai is evilágiak.
Fussunk neki a harcnak újra meg újra, s
álljunk a Győztes Isten mögé.
Tanuljuk meg Páltól, hogy őszintén
mehetünk az Úrhoz, s éljünk a számunkra biztosított kegyelemmel.
Isten
szeret minket és türelmes. Mindig ott áll mögöttünk, kitárt kezekkel, ami tele
van az Ő végtelen erejével, türelmével és szeretetével. És amikor mindezt
elvesszük Tőle, megláthatjuk mi, vagy inkább ki lapul a tenyere mélyén. Mi
magunk…