„Ezeket azért
mondom nektek, hogy meg ne botránkozzatok. A zsinagógákból kizárnak titeket, sőt eljön az óra, amikor
mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy Istennek tetsző szolgálatot végez; és mindezt azért teszik, mert
nem ismerték meg sem az Atyát, sem engem. Ezeket pedig azért mondom nektek, hogy amikor eljön az órája,
emlékezzetek rá: én megmondtam nektek.
János 16.1-4
Youtube: megnyitás
Hang: megnyitás
Adjunk hálát nap,
mint nap azért, hogy szabadon járhatunk, kelhetünk a világban,
választhatunk, hogy milyen ruhát vegyünk fel, s csak a saját döntésünkön
múlik, hogy eljövünk-e egy istentiszteletre.
Számos olyan ország van még ma is, ahol a keresztények üldözése valós, s a
hívők az életük kockáztatásával vállalják fel hitüket. Vajon érdemes-e akkor
Krisztust követni? A válasz egyértelműen igen! Jézus itt a földön is részese az
életünknek, nem beszélve arról, hogy vele a Mennyországba tartunk. Mindez a
mienk lehet.
Természetesen a környezetünkben ez nem mindenki előtt lesz egy népszerű
döntés. Követésének átmenetileg lesznek hátrányai,
nehézségei is. Mit
teszel ilyenkor? Még jobban kapaszkodsz Istenbe? Vagy feladod? Tanuljunk
Jézustól, aki többféle példát is mutatott ilyen helyzetekben: volt, hogy nem
hagyta magát, hanem válaszolt; volt, hogy hallgatott; volt, amikor olyat
válaszolt, amit akkor még nem értettek meg; s volt, hogy egyszerűen eltűnt a
tömegen keresztül. Nem lehet mindenki a barátunk, de
törekedhetünk arra, hogy mindenkivel békességben éljünk. Ne hagyjuk, hogy az
igazságérzetünk elnyomja bennünk a Szentlélek hangját! Amikor dühösek és
idegesek vagyunk, ne reagáljunk azonnal, hanem
előbb csendesedjünk el imában!
Lehet, hogy az
üldözés és a
szétszóratás fájdalmas, de az evangélium terjedését szolgálja. Isten
pedig tud a rossz dolgokból jót kihozni, mindent fel tud használni saját terve
beteljesüléséhez.