2019.07.21. Kovács Dániel – Ragaszkodni a gyülekezethez

Amikor megérkeztek, összehívták a gyülekezetet, és elbeszélték, milyen nagy dolgokat tett velük az Isten, és hogy kaput nyitott a pogányoknak a hitre. 

ApCsel 14.27

Youtube: megnyitás
Hang: megnyitás

A Szentírás ezen könyve nem más, mint a keresztény misszió elindulásának leírása, missziós módszertan, hitvédelem. Bemutatja, hogy a tanítványok hogyan adták át Isten örömüzenetét másoknak. Az evangélium ma is ugyanaz, ugyanakkor a világ változásai magukkal hozták, hogy már máshogy kell elmondanunk az embereknek az örömhírt.

Istennel kapcsolatban a nem hívők számára talán az a legnagyobb meggyőző erő, amikor egy hívő még a nyomorúságban is kitart Istenbe vetett bizalma és hite mellett. Ahogyan Pált megkövezték, Jakabot kivégezték, Pétert börtönbe vetették, ma is számos megpróbáltatásnak lehet kitéve egy hívő. Az emberek pedig döbbenten figyelik, amikor a keresztények ezek között is megállnak, és dicsőítik Istent. Ez igazi bizonyság számukra!

Isten hozta létre a Gyülekezetet. Ő, a „Vagyok” ma is létezik és velünk van. Mi pedig az Ő gyermekeiként tartozunk a Gyülekezethez, és a helyi gyülekezetünkhöz. Ha a helyünkön vagyunk a gyülekezetünkben, akkor velünk, bennünk, általunk csodák történnek, azonban nem minden gyógyulás és csoda történik meg, amit kérünk. Máskor pedig észre sem vesszük, ha megtörténnek.

Ha vannak átélt bizonyságaink, megtapasztalásaink, sikeresebben tudunk kötődni a gyülekezetünkhöz is. Fontos tisztában lennünk azzal, hogy nem véletlenül vagyunk a gyülekezetünkben: Istennek terve van velünk, a gyülekezetünk érdekében akar Isten ott használni minket.

Végezzük Isten munkáját, tartsuk meg hitünket, a próbákban pedig álljunk meg!

„Az aratnivaló sok, de a munkás kevés”- vajon megvan-e bennünk a sietség, hogy az érett búzát még a vihar előtt learassuk?

2019.07.14. Balogh Péter – Szolgálatba állva, avagy az Úr lábánál ülve

Amikor továbbhaladtak, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony a házába fogadta. Volt ennek egy Mária nevű testvére, aki leült az Úr lábához, és hallgatta beszédét. Márta pedig teljesen lefoglalta magát a sokféle szolgálattal. Ezért előállt Márta, és így szólt: „Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a szolgálatban? Mondd hát neki, hogy segítsen!” Az Úr azonban így felelt neki: „Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle.”

Lukács 10,38-42

Youtube: megnyitás

Hang: megnyitás

Ez a rövid igeszakasz nem egy példabeszéd, hanem egy olyan valós történet, amely akár velünk is megeshetne. Helyszíne pedig egy privát szféra, egy családi otthon, ahol az emberek nyíltan beszélnek, reakcióik hitelesebbek, a szív dolgai, állapota jobban tükröződnek.

Lukács Márta szolgálatára is a görög „diaconia” szót használja, így annak értelmét a gyülekezeti szolgálatról kiterjeszti a mindennapok szolgálatára. A történetben Márta, az idősebb testvér hívta Jézust vendégül házába, szorgoskodik, sürög-forog, míg húga, Mária az Úr lábánál ül és Őt hallgatja. Noha két pozitív szereplővel találkozunk, akik hívőként igyekeznek Jézus kedvében járni, Őt szolgálni, mégis kialakul közöttük egy konfliktushelyzet. Márta végül indulattal telve ugyan, mégis helyesen cselekszik: az Úr elé viszi panaszát. Jézus pedig szeretettel tart elé tükröt: „Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle.” Márta talán nem ezt a választ várta, az Úrtól azonban vezetést kapott. Miben is tévedhetett Márta, aki szolgálatban állt? S miben volt igaza Máriának, aki az Úr lábánál ült, s Őt hallgatta?

Az életet az Úrral való szeretetkapcsolat adja. Ez az az „egy”, a „jó rész”, amelyre igazán szükségünk van. Ha ezzel rendelkezünk, Isten szolgálatba fog helyezni minket, amelyben már békességünk van, nem aggódunk, nem nyugtalankodunk, csupán másokért cselekszünk, s megjelenik életünkben a hálából fakadó szolgálat, ami nem üdvösség-szerző, hanem üdvösség-jelző gyümölcs.

Fontos tehát megtanulnunk Mártától és Máriától, hogy az örök élet nem a jó szolgálat eredménye. Első az Úr szeretete. Akkor fogjuk tudni zúgolódás nélkül Márta szolgálatát végezni, ha előtte ültünk már Máriával az Úr lábánál…

2019.07.07. Révész Lajos – Ahol a Menny a Földdel összeér

Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is.

Kolossé 3:13

Youtube: megnyitás

Hang: megnyitás

Genetikailag nincsenek belénk kódolva az isteni jellemvonások, mint pl. a megbocsátás, a szeretet. Isten szeretne ezzel szembesíteni minket és megmutatni, hol vannak a határaink. Ezek a határok természetesen mindenkinél különbözőek, de Krisztus jellemét egyikünk sem közelítheti meg, csak Isten segítségével.

Vannak olyan emberek az életünkben, akik nem dobnak fel minket, mi több idegesítenek, nehéz őket elviselni. Az isteni útmutatás pedig egyértelmű: „Viseljétek el egymást”! Ez nem jelent egyetértést, vagy támogatást. Azt kell megértenünk, hogy ha egyenlőre nem is várhatunk változást a másik ember viselkedésében, mégsem kárhoztathatjuk őt. Hiszen Isten kegyelme nélkül mi is pont úgy viselkednénk, vagyis abban a pillanatban magunkat ítéljük el. A múltja lenyomatait mindenki magán viseli… mi is…

Pál tovább megy: „bocsássatok meg egymásnak”. Van, hogy ez napi feladat egy-egy személy esetében. Magunktól erre képtelenek is lennénk, de ha helyet adunk Istennek a szívünkben, Ő megadja az erőt a megvalósításhoz.

A végső állomás, ahova az elviselés és a megbocsátás után meg kell érkeznünk, és amit ez a két dolog készít elő, az a szeretet. „Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent.” Ha azt mondaná valaki, szeresd azt aki elviselhetetlen, azt mondod, ez nem megy. Ha viszont végigjárod az elviselés és a megbocsátás útját, akkor ez sokkal könnyebb, mint hinnéd. Ne felejtsük, a szeretet fog össze mindent!  Ha ezt a döntést nem hozzuk meg, olyan, mintha alap nélkül építkeznénk. Egy ideig lehet, hogy ez senkinek sem fog feltűnni, de az első vihar romba dönt mindent.

Lehet, hogy ez az út kanyargósnak, beláthatatlannak tűnik. Az is! Egy módon tudjuk győzelmesen végig járni: „Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét”. Ha ezt nap, mint nap megtesszük, a Hatalmas Isten ereje nyomán olyan dolog fog történni, ami minden képzeletünket felül múlja majd… a Menny a Földdel összeér!

2019. 06. 30 Kovács Dániel – A Lélek gyümölcse

A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény. Akik pedig Krisztus Jézuséi, a testet megfeszítették szenvedélyeivel és kívánságaival együtt. Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint. Ne legyünk becsvágyók, egymást ingerlők, egymásra irigykedők.

Galata 5:22-26

Youtube: megnyitás
Hang: megnyitás

A test cselekedetei szemben állnak a Lélek gyümölcseivel. Az ige egyértelműen figyelmeztet is erről:

„Mert a test kívánsága a Lélek ellen tör, a Léleké pedig a test ellen, ezek viaskodnak egymással, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek." (Galata 5:17)

„A test cselekedetei ... házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás; irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. ... akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát." (Galata 19-21) – Ezeket könnyű elkövetni, régi természetünk miatt szinte maguktól is előjönnek. Akik azonban folyamatosan ezekben élnek, és nem is akarnak szabadulni belőlük, rájuk vár a vers utolsó szakasza.

„Lélek gyümölcsei pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény." (Galata 22-23) – Ez a csokor tulajdonképpen nem más, mint Krisztus jelleme. Ezek a gyümölcsök tesznek bennünket is hiteles kereszténnyé, bár senki nem tudja maradéktalanul megteremni őket. Senki nem tudja maga „megcsinálni” őket, ezt a Lélek termi meg bennünk. Jézus mondja: „Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. (János 15:4-5)