Ezért nincs mentséged, te ítélkező ember,
mert amiben mást megítélsz, abban önmagadat ítéled el, hiszen ugyanazokat
teszed, miközben ítélkezel. Azt pedig tudjuk, hogy Isten ítélete igazságosan
sújtja azokat, akik ilyeneket tesznek. Azt gondolod, te ember, aki
ítélkezel azok felett, akik ilyeneket tesznek, holott magad is ugyanazokat
cselekszed, hogy te megmenekülhetsz az Isten ítéletétől? Vagy megveted
jóságának, elnézésének és türelmének gazdagságát, és nem veszed tudomásul, hogy
téged Isten jósága megtérésre ösztönöz? Te azonban kemény szívvel és megtérés
nélkül haragot gyűjtesz magadnak a harag napjára, amikor Isten kihirdeti igaz
ítéletét. Ő mindenkinek cselekedetei szerint fog megfizetni: azoknak, akik
állhatatosan jót cselekedve törekszenek dicsőségre, megbecsülésre és
halhatatlanságra, örök életet ad, azoknak pedig, akik viszálykodók, akik
ellenállnak az igazságnak, és a gonoszságnak engednek, haraggal és
bosszúállással fizet majd. Gyötrelem és szorongattatás vár minden emberi
lélekre, aki a rosszat cselekszi, először a zsidókra, majd pedig a
görögökre; viszont dicsőség, tisztelet és békesség jut majd osztályrészül
mindazoknak, akik jót tesznek, először a zsidóknak, majd pedig a görögöknek.
Róma 2:1-10
YouTube: megnyitás
Hang: megnyitás
- Mindannyian sok olyan ember között élünk, akik Isten imádását felcserélték az emberek imádására. Nem csoda, ha hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy mi különbek vagyunk náluk. Isten mércéjével azonban mi is megbuktunk, és semmivel sem vagyunk jobbak bárkinél is. Isten ugyanis saját igazságához méri az emberek minden cselekedetét, gondolatát – nem pedig a másik emberéhez.
- Ki értheti meg akkor az Isten igazságát, ha még a legigazabb ember sem elég igaz előtte, hozzá képest? Ha Isten meg fogja ítélni a zsidókat, a pogányokat, és mindazokat, akik még csak nem is hallottak róla, ki állhat meg előtte?
- A magát bűnösnek valló ember az egyetlen, akik megértheti Isten igazságát. Aki tudja, hogy emberként úgysem érhet fel Istenhez, de tudja, hogy Isten igazsága Jézusban kegyelemmel is párosult. Csak Jézuson keresztül mehetünk Isten elé, aki ahelyett, hogy a bűneinkre tekintene, saját bűntelen Fia áldozatára tekint, és ezért minket igaznak fogad el.
- Miként annak idején Rómában, úgy körülöttünk is sok bűnös ember él, sok bűnös szokás honosodott meg. Amiatt, hogy ezekkel az emberekkel nap mint nap találkozunk, gyakran mi is hajlunk arra, hogy ne ítéljünk el egy-egy bűnt, hiszen már annyian csinálják, és egyébként is helytelen mások felett ítélkezni, hiszen ez Isten dolga nem a miénk. Szinte megfoghatatlan az átmenet aközött, hogy ne ítéljünk el mást, ugyanakkor ne fogadjuk el a bűnét.
- Nincsen azonban más választásunk, mert Isten számon fogja ezt kérni rajtunk. Felelősek vagyunk azért is, hogy mi ne kövessük a bűnben járók példáját – akárhányan teszik is ezt, és azért is, hogy figyelmeztessük azokat, akik rossz felé mennek. Isten elé kell mennünk, hogy letegyük azokat a bűnöket, amelyekbe akár többször is visszaesünk, és Ő kegyelmet ad. Ugyanakkor szeretettel és nem ítélkezve kell azokhoz szólnunk, akik célt tévesztettek valahol, és nem jó irányba megy az életük.