„Ki az közületek,
aki ezt mondja szolgájának, amikor az szántás és legeltetés után megjön a
mezőről: Jöjj ide hamar, és ülj az asztalhoz! Nem azt mondja-e inkább neki:
Készíts nekem valami vacsorára valót, övezd fel magadat, és szolgálj fel nekem,
míg eszem és iszom, te majd azután egyél és igyál!? Vajon megköszöni-e annak a
szolgának, hogy teljesítette, amit parancsolt neki? Azért tehát ti is, ha
teljesítettétek mindazt, amit parancsoltak nektek, mondjátok ezt: Haszontalan
szolgák vagyunk, azt tettük, ami kötelességünk volt.”
Lukács 17: 7-10
Youtube: megnyitás
Mária és Márta
példázatában (Lukács 10: 38-42) azt
olvashattuk, hogy Jézus a konkrét sürgés-forgás, szorgoskodás helyett arra
bíztatja Mártát, hogy Mária példáját követve üljön oda a lábához, és hallgassa,
hogy mire akarja tanítani. A fenti igeszakaszban ezzel szemben fáradhatatlan
szorgoskodásra szólít fel bennünket Jézus. Mi tehát az igazság? Valójában mit
vár tőlünk? 4 konkrét üzenete van a számunkra:
- Míg Mária és Márta esete a megtérésről
szól, arról, hogy a mindennapi élet feladatai miatt ne menjünk el az
üdvösségünk mellett, a fenti igeszakasz a már megtért emberről, aki örül az üdvösségének,
amelyet már senki nem vehet el tőle, és Isten nagy tervének eszközeként
szakadatlanul szolgál;
- A szolgának nem jár jutalom. Mi a
világmindenség Urát szolgáljuk, aki maga a szeretet, és ez már önmagában is
jutalom;
- Valójában
nem is tehetünk mást, mert olyan, hogy a „magunk urai” lennénk valójában
nincsen. Vagy Istennek szolgálunk, vagy a bűnnek;
- Az
igeszakasz folytatásaként (Lukács 17:11-18)
szembesülhetünk az emberek hálátlanságával, amikor 10 meggyógyult leprásból
csak egy jön vissza megköszönni Jézusnak a segítséget. A legkiválóbb szolgát,
Jézust követve meg kell tanulnunk természetesnek venni, hogy nem lesznek
hálásak a szolgálatainkért.
Hallgassuk meg a tanítást,
hogy részleteiben is megérthessük az üzenetét, és igazán jól tudjuk végezni szolgálatunkat!