A nekem adatott kegyelem által
mondom tehát közöttetek mindenkinek: ne gondolja magát többnek, mint amennyinek
gondolnia kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az
Istentől kapott hit mértéke szerint. Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak
ugyanaz a feladata, úgy sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak
tagjai. Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak,
eszerint szolgálunk is: ha prófétálás adatott, akkor a hit szabálya szerint
prófétáljunk, ha valamilyen más szolgálat adatott, akkor abban a szolgálatban
munkálkodjunk: a tanító a tanításban, a buzdító a buzdításban, az adakozó szerénységben, az
elöljáró igyekezettel, a könyörülő pedig jókedvvel.
Róma 12,3–8
Hang: megnyitás
Bármi történt is a múltban, Istennel lehetséges az
újrakezdés. Ehhez létfontosságú tudnunk, hogy kik vagyunk Krisztusban, és mi a
feladatunk, ugyanis, ha nincs biztos válaszunk, könnyen kibillenhetünk a
nehézségek idején.
Testünkben minden nagyobb egységnek kis alegységei vannak,
amelyek nélkül nem működhetne a szervezet. Ha a gyülekezetből hiányoznak
„szervek”, az idővel halálhoz vezet. A leépülés nem látszik azonnal:
megtörténhet, hogy a külső váz sértetlen, de belül már nincs élet.
Ez azonban elkerülhető, ha „a hit
szabályai” szerint végezzük a feladatainkat. Ezek józanul átgondolható elvek,
melyek minden szolgálati területen alkalmazhatók, és megtanítanak alázattal
végezni az Istentől kapott feladatunkat.
A próféta dolga a
hit általi bátorítás, melytől mindketten megerősödnek. A tanító, érezve az ige súlyát erősebb határokat húz. A vigasztaló feladata más: míg a tanító
szembesít az igazsággal, a vigasztaló a kegyelemmel szembesít. Nem vagy egyedül
– ez a vigasztalás üzenete. Az adakozónak
is fontos tudnia, hogy Isten országa más szabályok szerint működik, és amit
kaptunk, az nem a miénk. Az elöljáró
számára eleinte a tapasztalat hiánya, később a túl nagy rutin lehet veszély, de
az ige életkortól függetlenül igyekezetre szólítja fel. Amikor kevés a tanító igazságérzete,
és kevés, hogy a vigasztaló leül a bajba jutott mellé, a könyörülő jókedvvel mellé áll, és segítő kezet nyújt.
A gyülekezet az ideiglenesen a földön állomásozó isteni
hadtest. A küldetés végeztével Isten magához veszi a test tagjait – minket is?