Ezért tehát … tegyünk le minden ránk nehezedő terhet és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. (Zsidók 12:1)
YouTube: megnyitás
A Jelenések könyve vigasztalásul íratott az Istenfélőknek egy olyan időszakban, amikor császári önkényuralom volt. A Krisztusban hívőket kivégezték, száműzték és bármit megtehettek velük.
A könyv a hét kis ázsiai gyülekezetnek címzett. Ezekben a gyülekezetekben különböző problémák merültek fel úgy, mint közöny, erkölcstelenség, bűn eltűrése, megfáradás, félelem.
Összehasonlítva mai helyzetünkkel és gyülekezeteink állapotával, illetve a körülöttünk lévő világgal, sok a hasonlóság. Ebben az összefüggésben adta, és adja Isten az ígéreteket, hogy "aki győz" milyen áldások várnak rá.
A szövegből úgy tűnhet, egyedül kell harcolnunk. De Krisztus mennybemenetelekor azzal bátorította követőit, hogy Ő már legyőzte a világot, és neki adatott minden hatalom mennyen és földön.
Ha Ő győzött, akkor miért kell nekünk harcolnunk? Izraelnek Isten megmondta, hogy nekik adja az ígéret földjét, mégis nekik is harcolniuk kellett, hogy el is foglalhassák azt. Nekünk is hasonló a helyzetünk.
Pál az előttünk lévő pályát futóversenyhez hasonlítja, ahol nem csak az győz, aki a célszalagot először érinti, hanem mindazok, akik futásuk során megtanulnak célra tartani, részcélokat kitűzni, kitartani, felkészülni, frissíteni és átlendülni a holtpontokon.
Ezért tehát … tegyünk le minden ránk nehezedő terhet és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. (Zsidók 12:1)