Péter és
János felment a templomba a délutáni imádkozás idejére, három órára. Arra
vittek egy születése óta sánta férfit, akit mindennap letettek a templomnak
abba a kapujába, amelyet Ékes-kapunak hívtak, hogy alamizsnát kérjen a
templomba menőktől. Amikor meglátta, hogy Péter és János be akar menni a
templomba, alamizsnát kért tőlük. Péter pedig Jánossal együtt rátekintett,
és azt mondta: Nézz ránk! Ő felnézett rájuk, remélve, hogy kap tőlük
valamit. Péter így szólt hozzá: Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van,
azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel, és járj! És
jobb kezénél fogva felemelte, annak pedig azonnal megerősödött a lába és a
bokája, felugrott, talpra állt, és járt. Bement velük a templomba is,
járkált, ugrándozott, és dicsérte az Istent. Látta őt az egész nép, amint
járkál, és dicséri az Istent. Felismerték, hogy ő az, aki alamizsnáért
szokott ülni a templom Ékes-kapujában. És félelemmel telve csodálkoztak azon,
ami vele történt.Mivel ez az ember feltartóztatta Pétert és Jánost, az
egész nép megdöbbenve futott hozzájuk az úgynevezett Salamon-csarnokba. Amikor
Péter ezt látta, így szólt a néphez: Izráelita férfiak, miért csodálkoztok
ezen? Miért néztek úgy ránk, mintha saját erőnkkel vagy kegyességünkkel értük
volna el, hogy ő járjon? Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, a mi atyáink
Istene megdicsőítette Szolgáját, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok, és
megtagadtatok Pilátus színe előtt, pedig az úgy döntött, hogy elbocsátja
őt. De ti a Szentet és Igazat megtagadtátok, és azt kértétek, hogy egy
gyilkost bocsásson szabadon a kedvetekért, az élet fejedelmét pedig
megöltétek. Őt Isten feltámasztotta a halálból, aminek mi tanúi vagyunk. Az
ő nevébe vetett hitért erősítette meg Jézus neve ezt az embert, akit itt láttok
és ismertek, és a tőle való hit adta vissza neki a teljes egészségét
mindnyájatok szeme láttára. Most már tudom, testvéreim, hogy
tudatlanságból cselekedtetek, mint a ti elöljáróitok is. De Isten így
teljesítette be azt, amit minden prófétája által előre megmondott, hogy az ő
Krisztusa szenvedni fog. Tartsatok tehát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy
eltöröltessenek a ti bűneitek;ApCsel
3:1–19
YouTube: megnyitás
Hang: megnyitás
Nap
mint nap kerülhetünk extrém vagy épp igazságtalan helyzetbe, mikor nem
maradhatunk csendben, amikor fel kell vállalnunk hitünket, szólnunk kell az
evangéliumot. Hisz parancsot is erre kaptunk: „menjetek el tehát, tegyetek
tanítvánnyá minden népet” (Máté 28:19). Bár nem minden szükségben
levő fogadja el segítségünket, az elutasítás vagy a kudarc nem változtat
küldetésünkön.
Sokszor
előfordul, hogy nem annak
vagyunk birtokában, amit kérnek tőlünk. Pedig az embereknek a bizonyságra
nagyobb szükségük van, mint az alamizsnára. Nem arra
van elhívásunk, hogy etessük az embereket, hanem az evangélium hirdetésére.
Merjünk bizonyságot tenni azzal, amink van – akár a munkaeszközeinkkel is!
Merjünk bizonyságot tenni, amikor csak számonkérik rajtunk hitünket! A
személyes bizonyságtétel megdöbbentő!
Legyen
bátorságunk elmondani, hogy mindenért Istené a dicsőség. Legyen mindennap bennünk a bizonyságtevés készsége! „Aranyom,
ezüstöm nincs, de amim van, azt adom neked!” Ne sajnáljuk az időt, hogy
embereknek bizonyságot tegyünk. Néha azzal aratjuk a legnagyobb sikert, ha nem
a szokásos módon „dolgozunk”.
Jézus
látványosan, nyilvánosan halt meg értünk, nekünk sem szabad véka alá rejtenünk
hitünket: látványosan, nyilvánosan kell őt felvállalnunk!