Tudjuk pedig, hogy aki
szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat. Mindenki úgy
adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből,
mert „a jókedvű adakozót szereti Isten”. Istennek
pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt
mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségetekből jusson minden jó
cselekedetre. Amint meg van írva: „Bőkezűen osztott a szegényeknek, igazsága
megmarad örökké.” Aki
pedig magot ad a magvetőnek, és eledelül kenyeret, megadja és megsokasítja
vetőmagotokat, és megszaporítja igazságotok gyümölcsét. Így
mindenben meggazdagodtok a teljes tisztaszívűségre, amely általunk hálaadást
szül Isten iránt. Mert ez az Isten előtti szolgálat nemcsak enyhít a szentek
nyomorúságán, hanem sokakat hálaadásra is indít Isten iránt.
2Kor 9.6-12
Youtube: megnyitás
Hang: megnyitás
Az adakozás
kényes kérdésnek tűnhet, ugyanakkor jelentősége vitathatatlan, hiszen a szív
állapotát jelzi. Mikor, hogyan, kinek? Mi a helyes módja? Isten Igéje erre is
megadja a választ.
Az adakozást
megelőzi egy lelki felkészülés. Ilyenkor figyelünk Isten szavára, a Vele való
közösségben tudjuk meg, hogy kinek és mennyit kell adnunk. Az adakozásban meg
kell találnunk az Igazságot.
Lehet bőven és
szűken vetni. Mit is jelent ez? A matematika szerint, ha egy számból kivonunk
egy másikat, akkor egy kisebb szám lesz az eredmény. Istennél ez máshogyan
működik: ha egy részt odaadsz, még többet kapsz vissza Tőle. Ez egy lelki
törvény. Ha pedig Isten irreálisan magas adományra buzdít, ne ellenkezzünk,
hiszen a jutalom még annál is nagyobb lesz! Az adakozás pedig legyen mindig
névtelen, hiszen egyedül Istené a dicsőség! Járjon hát az adakozás kéz a kézben
a szerénységgel!
Ha nem tudsz
szívből adni, akkor inkább ne is tedd! Lehet,
hogy később megbánod, hogy nem adtál, de Isten csak az őszinte adakozást áldja
meg. A vonakodást, zúgolódást nevezzük nevén: bűn. Azonban van rá
bűnbocsánat. Miután letettük vétkünket a keresztnél, kérjük Istent, hogy Ő
vezessen minket az adakozásban is!
Sose
felejtkezzünk el arról sem, hogy amit adni tudunk, azt mind Istentől kaptuk!
Imádkozzunk hát őszintén iránymutatásért és adjunk hálát mindazért, amiből
adhatunk!