Amikor egyszer a sokaság hozzá tódult,
és hallgatta az Isten igéjét, ő a Genezáret-tó partján állt. Meglátott két hajót, amely a
part mentén vesztegelt; a halászok éppen kiszálltak belőlük, és hálóikat
mosták. Ekkor beszállt az egyik hajóba, amelyik Simoné volt, és megkérte, hogy
vigye őt egy kissé beljebb a parttól, azután leült, és a hajóból tanította a
sokaságot. Miután abbahagyta a beszédet, ezt mondta Simonnak: „Evezz a mélyre, és
vessétek ki hálóitokat fogásra!” Simon így felelt: „Mester, egész éjszaka fáradtunk ugyan, és
semmit sem fogtunk, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat.” S amikor ezt megtették, olyan
nagy tömeg halat kerítettek be, hogy szakadoztak a hálóik; ezért intettek társaiknak,
akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek és segítsenek nekik. Azok pedig
odamentek, és annyira megtöltötték mind a két hajót, hogy majdnem elsüllyedtek. Simon Péter ezt látva leborult
Jézus lába elé, és így szólt: „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!” A halfogás miatt ugyanis nagy
félelem fogta el őt és azokat, akik vele voltak és segítettek; de ugyanígy Jakabot és Jánost,
a Zebedeus fiait is, akik társai voltak Simonnak. Jézus akkor így szólt
Simonhoz: „Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!” Erre kivonták a hajókat a
partra, és mindent otthagyva követték őt.
Lukács 5:1-11
Egy másik tévhit, hogy Isten
különleges körülmények között szól csak hozzánk. Jézus egyszerűen, egy átlagos
„munkanapon” szólította meg Pétert. Ez legtöbbször a mi életünkben is így
történik. Van, hogy olyan átlagos és egyszerű helyzetben szól Isten, hogy el
sem hisszük, hogy az Ő hangját halljuk. Jézus egyszerűen és érthetően jelenti
ki Isten országát.
Urunk egyaránt látja
tökéletességünket és tökéletlenségünket is. Ez utóbbit kipótolja, s megáld
minket tudásával, szeretetével. Akár kemény, akár lágyszívűek vagyunk,
mindkettőt tudja az Úr használni, mindkettőnek van előnye és hátránya is a
szolgálat szempontjából: Isten okkal formált bennünket olyanokká, amilyenek
vagyunk, terve van velünk.
Jézus nem csak teljes idejű
szolgálókat hív el, hanem részidősöket is. Az Ő követeiként minden munkahelyen
és minden területen ott lehetünk. Ne feledjük azonban, hogy az Ő munkatársának
lenni veszélyes üzem, s csak az Ő terve járható, a mienk pedig háttérbe kell,
hogy szoruljon.
Mindenkinek van elhívása Isten felé, amely azonban lehet teljesen más,
mint mi vagyunk, s vihet teljesen más irányba, mint amerre mi menni készültünk.
A szolgálatban nemcsak
a világ változik majd körülöttünk, hanem mi magunk is. Legyünk bátrak és erősek, s merjünk az Úr felé
nyitni!