Miután pedig
elfogták őt, elvitték és bekísérték a főpap házába. Péter pedig távolról
követte. Mikor az udvar közepén tüzet raktak, és körülülték, Péter is leült
közéjük. Amint ott ült a tűz világánál, meglátta őt egy szolgáló, szemügyre vette,
és így szólt: „Ez is vele volt.” Ő azonban letagadta, ezt mondva: „Asszony, nem ismerem őt!” Röviddel ezután más látta meg,
és rászólt: „Te is közülük való vagy!” De Péter így válaszolt: „Ember, nem
vagyok!” Körülbelül egy óra múlva másvalaki is bizonygatta: „De bizony, ez is vele
volt, hiszen ő is Galileából való.” Péter azonban ismét tagadta: „Ember, nem tudom, mit
beszélsz.” Még beszélt, amikor hirtelen megszólalt a kakas. Ekkor megfordult az Úr, és
rátekintett Péterre. Péter pedig visszaemlékezett az Úr szavára, amikor azt
mondta neki: „Ma, mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.” Aztán kiment, és keserves
sírásra fakadt.
Lk 22.54-62
A kísértések az emberi
élet velejárói, lehetnek kicsik vagy nagyok, de ha kitartunk hitünkben, ellen
tudunk állni ezeknek.
Ha jön a kísértés vizsgáljuk meg, hogy mi sodortuk-e bele magunkat abba a helyzetbe, vagy nem. Ha igen, az se keserítsen el minket mélyen. Isten vágya és célja, hogy Krisztus képére formáljon minket. Ehhez sok dolognak meg kell történnie az életünkben. Ha nem mi sodortuk bele magunkat, az Úr akkor is céllal engedi meg azt a helyzetet. Szeretné, ha meglátnánk, mi van bennünk. Akár így, akár úgy, jellemünk formálásra szorul. A Sátán újra és újra kikér minket az Úrtól, hogy kísértések során megrostáljon minket. Ezek az időszakok számunkra érthetetlenek és fájdalmasak, azonban ez is jellemünk formálásának része. Péter elbukott a kísértés során, azonban felállván ebből, Isten egyik legkeményebb és leghűségesebb harcosává vált.
A bukás utáni végkifejlet csak tőlünk függ. Megerősödhetünk a rostálás után, mint Péter, vagy elbukunk a végén és megreked jellemformálódásunk. Ha megkeményítjük szívünket, benne ragadhatunk a bűnben. Ne csüggedjünk, mert Istennek sokkal fontosabbak vagyunk annál, hogy ebben az állapotban hagyjon minket. A munka addig folytatódik, amíg azon a területen meg nem erősödünk.
Ha túl vagyunk egy rostáláson, még ne lélegezzünk fel. A Sátán újabb és újabb támadást fog intézni hitünk megpróbálására, hiszen az ő célja, hogy letérítsen minket Isten útjáról, s kétségek közé állítson minket. A döntés azonban a mienk: a kísértőnek vagy a Mennyei Atyának engedelmeskedünk.
Ahogy Pétert is megkísértette a gonosz, minket is meg fog. Lesznek harcaink, azonban az Úr mellettünk áll ezek megvívása során. Ahogy Jézus Péter bukását is előre látta, a mienkről is tud. A kísértő pedig folyamatosan figyeli, hogy hol és mikor tud ránk támadni, leterelni a megszentelődés útjáról. Vannak kísértések, amelyekre szinte „ráharapunk”: fontos ezeket felismerni, hiszen ezek az ellenség „aranybányái”, ahol sikerét reméli. A kor szelleme és az Ige sokszor ellentétes utat mutat, ilyenkor mindig Isten szavára hallgassunk.
Előfordul, hogy nem látjuk a csapdából való kijutás útját. Ekkor is legyünk erősek abban, hogy Isten kiszabadít és győzelemre visz minket. Isten mindig vezeti és segíti a Hozzá fordulókat, legyünk erősek hát hitünkben!