„Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld
ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok
azokért, akik üldöznek titeket, hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját
gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak. Mert ha azokat szeretitek,
akik titeket szeretnek, mi a jutalmatok? Nem ugyanezt teszik-e a vámszedők is? És ha csak atyátokfiait
köszöntitek, mennyivel tesztek többet másoknál? Nem ugyanezt teszik-e a
pogányok is? Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes.”
Máté 5:43-48
Hang: megnyitás
A
világ tele van gonoszsággal, az életünk bántással, fájdalommal. Az Ige pedig
tele van a megbocsátásról szóló tanítással. Nem kerülhetjük ki ezt a témát,
bármennyire is nehéz szembenézni vele.
Az
Úr Jézus az alapigénkben rögtön kimondja, hogy „Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek
titeket.” Erre mi rávágjuk, hogy „Uram ez lehetetlen!” Nélküle tényleg az.
A harag, a megbántottság egy lassú méreg, mely lassan elsorvaszt bennünket.
Isten azonban megtaníthat minket arra a szeretetre, ami az Ő szívében van, és
ami elvezet minket a megbocsátáshoz. Ez a szeretet nem rója fel a rosszat,
mindent elfedez, mindent remél. Feltétel nélküli és soha nem fogy el. Ha
megértjük az Isten szívében lakó szeretetet, kicsit bepillantást nyerünk a Mennybe.
A haragnak nincs többé ereje felettünk, a méreg pedig eltűnik szívünkből.
Képesekké válunk a megbocsátásra. Ez nem csak a mi életünket fogja
megváltoztatni. Környezetünk sokszor „teszteli”, hogy Isten gyermekeként mit
bírunk még ki, meddig mehetnek el, mikor mondjuk ki, hogy ezt már nem lehet
elviselni. Figyelik beszédünket, cselekedeteinket. Ha látják bennünk az isteni
szeretetet (agape), felkapják a fejüket. Hitelesek leszünk a szemükben (hiszen
amit mondunk, és amit teszünk, az összhangban van) és megérzik az örömüzenet
lényegét, Isten kegyelmét. Isten szeretete elkezd történelmet írni az ő
életükben is.
Soha
nem az a kérdés, hogy Isten erősebb-e a világ összes kegyetlenségénél, hanem
az, hogy az Ő Szelleme bennünk él-e, és ezáltal tud-e hatni elsősorban ránk,
majd rajtunk keresztül a környezetünkre?
Isten adja meg nekünk a bátorságot, hogy minden
nap bele tudjunk nézni a tükörbe, amiben megláthatjuk szívünk állapotát, és ha
szükséges legyünk készek a változásra. Először a mi szívünknek kell meglágyulnia
ahhoz, hogy az Úr rajtunk keresztül ellenségeink szívéhez is szólhasson.