„Az embernek az értelme terveli ki útját, de az Úr irányítja járását.” Példabeszédek 16:9
Minden élet egy út, ami valahol elkezdődik, és valahol véget ér. Közben pedig az útelágazások olyan helyzetet teremtenek, ahol szabadon dönthetünk ugyan a sorsunkról, de Isten – a mi kérésünkre – útba igazít, kiemelve minket ezzel az élet és a korszellem sodrásából.
Jövőnk tehát
nem a véletlenen múlik: a bölcs ember útját Isten vezeti, a sodródót hamis
értékrendek távolíthatják el rendeltetésétől.
Bölcs dolog
valódi értékek mentén haladni, hiszen az értelmes élet az ember önbecsülését is
javítja.
Az ember teremtettségénél fogva vágyvezérelt, hisz a célok és tervek is mind vágyakból születnek. Fontos azonban, hogy Istenre tekintsünk – célra tartsunk –, hisz így vágyaink Isten terveihez igazodnak. Bár az előttünk álló út nem mindig tűnik örömtelinek, Isten Szentlelke átsegít a nehézségeken.
Isten nem feltételezi, hogy mindent tudunk. Szívesen megválaszolja a legjelentéktelenebbnek tűnő kérdéseinket is! Kérdezni nem szégyen, nem csorbítja a méltóságunkat. Sokkal bölcsebb dolog Istentől tanácsot kérve dönteni, mint csupán rutinból emberi logikánkra hallgatni. Érzelmeink becsaphatnak minket, hamis valóságot mutathatnak. Kérdezzük Istent, ő tudja, mi a valóság!
A válaszokra
sokszor várni kell, de a tudatlanságból elkövetett hibák sokkal több
veszteséget okoznak, mint a várakozás. Már a tudatlanság beismerése is
nyereség, az első lépés a cél felé.
Véletlenszerű sodródás vagy
valóság?
Kérdezz, hogy célba érj!