2021.03.28. Révész Lajos – Virágvasárnap: Jégből patak, magból kalász, mi az?

Másnap, amikor az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, pálmaágakat fogtak, kivonultak a fogadására, és így kiáltottak: „Hozsánna! Áldott, aki az Úr nevében jön, az Izráel Királya!” Jézus pedig egy szamárcsikóra találva, felült rá, ahogyan meg van írva: „Ne félj, Sion leánya, íme, királyod jön, szamárcsikón ülve.” Tanítványai először nem értették mindezt, de miután Jézus megdicsőült, visszaemlékeztek arra, hogy az történt vele, ami meg volt írva róla. A sokaság, amely vele volt, amikor Lázárt kihívta a sírból, és feltámasztotta a halálból, most bizonyságot tett mellette. Elébe is azért vonult ki a sokaság, mert hallották, hogy ezt a jelt tette. A farizeusok pedig így szóltak egymáshoz: „Látjátok, hogy semmit sem tudtok elérni: íme, a világ őt követi!”

János 12,12–19

YouTube: megnyitás
Hang: megnyitás 

Tudjuk, hogy egy tél sem végleges. Tavasszal több jelből is látjuk, hogy átütő változás közeleg. Ez a várakozás volt Izrael szívében évszázadok óta, mikor valami megmozdult, és a jelek arra utaltak, hogy valami történni fog.

Amit „elnyelt a föld”, az nincs többé – kivéve azt, ami élő. Még nem látszik rajta az élet, de ha megfelelő körülmények közé kerül, elő fog törni belőle.

Mikor Krisztus a földön járt, eljött az idő a változásra. Az emberek egy része észrevette és ünnepelte ezt a „mennyei melegséget”, de nem ez volt az igazi tavasz. A mag még nem került a földbe, és nem halt meg, így még nem aratott győzelmet.

A mag külsőre jelentéktelen, de benne van az új élet. Küldetésünket akkor tudjuk betölteni, ha bűneink „a földbe döngölnek”, és onnan Isten élőként hoz minket elő. Krisztus megmutatta ennek az útját.