Történt
azokban a napokban, hogy kiment a hegyre imádkozni, és Istenhez imádkozva
virrasztotta át az éjszakát. Amikor megvirradt, odahívta
tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak is
nevezett: Simont, akit Péternek nevezett el, Andrást, a testvérét,
Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, Mátét és Tamást, Jakabot, az
Alfeus fiát és Simont, akit Zélótának neveztek, Júdást, a Jakab fiát, és Júdás Iskáriótest, aki árulóvá lett. Azután lement velük, megállt egy sík helyen, vele együtt tanítványainak
nagy sokasága és nagy néptömeg egész Júdeából, Jeruzsálemből, a Tenger
mellékéről, Tíruszból és Szidónból. Azért jöttek, hogy hallgassák őt, és
meggyógyuljanak betegségeikből. Akiket tisztátalan lelkek
gyötörtek, meggyógyultak. Az egész sokaság igyekezett őt
megérinteni, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított. Lukács
6,12–19
Jézus, mielőtt elkezdte volna a szolgálatát, előző este
felment a hegyre – nem a kilátásért, hanem a meglátásért. Az éjszakát
imádsággal töltötte, reggel pedig elhívta a tanítványait. Amikor lejött a
hegyről, olyan erő áradt belőle, hogy mindenki meg akarta érinteni.
Sok minden belefér egy éjszakai beszélgetésbe Istennel. Aki
nem megy fel a hegyre, hogy találkozzon Istennel, azt elnyeli a síkság világa.
Változás csak akkor jöhet, ha létrejön a találkozás, és a hegyen kapott
üzenetet átadjuk a síkságon élőknek.
Jobb
valaminek a befejezése, mint az elkezdése. Jobb türelmesnek lenni, mint
kevélynek. Prédikátor
7,8
A befejezés nem csak fájdalmas és gyászos lehet. Amikor
valami elkészül, azért hálát érzünk. Ha betelik egy fejezet, akkor annak
nincsen híja, nincsenek üres oldalak, kezdődhet egy új. Ki fog bontakozni ez a
következő fejezet és annak minden áldása.
Aki bölcs, az számol azzal, aki az örökkévalóságot
irányítja. Isten szándékaiban nincs változás, a szeretetétől semmi nem
választhat el. Jó az Úr, és jókat tesz – ezt visszatekintve és előre nézve is
elmondhatjuk.