"Volt egy Rámátaim-Cófimból, az Efraim
hegyvidékéről való ember, akinek Elkána volt a neve; efrátai volt, Jeróhámnak a
fia, aki Elíhú fia, aki Tóhú fia, aki Cúf fia volt. Két felesége volt; egyiknek a neve Anna,
másiknak a neve Peninná volt. Peninnának voltak gyermekei, de Annának nem
voltak gyermekei. Ez az ember évenként fölment városából Silóba, hogy
imádkozzék és áldozzék a Seregek URának. Ott pedig Éli két fia, Hofni és Fineás
volt az ÚR papja. Amikor eljött az a nap, amelyen Elkána áldozni szokott,
egy-egy részt adott feleségének, Peninnának, meg mindegyik fiának és lányának. Annának
is csak egy részt adott, pedig Annát nagyon szerette, de az ÚR bezárta a méhét.
Vetélytársa is sokat bosszantotta őt, hogy felingerelje, mivel az ÚR bezárta a
méhét. Így történt ez évről évre, valahányszor fölment az ÚR házába, így
bosszantotta őt. Ő meg csak sírt, és nem evett semmit. Akkor ezt mondta neki a
férje, Elkána: Anna, miért sírsz, és miért nem eszel? Miért vagy úgy
elkeseredve? Nem érek én többet neked tíz fiúnál? Egyszer Anna fölkelt, miután
ettek és ittak Silóban. Éli pap meg ott ült egy széken az ÚR templomának az
ajtófélfájánál. Az asszony lelke mélyéig elkeseredve könyörgött az ÚRhoz, és
keservesen sírt. Azután erős fogadalmat tett, és ezt mondta: Seregek URa! Ha
részvéttel tekintesz szolgálólányod nyomorúságára, gondod lesz rám, és nem
feledkezel meg szolgálólányodról, hanem fiúgyermeket adsz szolgálólányodnak,
akkor egész életére az ÚRnak adom, és nem éri borotva a fejét! Mivel hosszasan
imádkozott az ÚR színe előtt, Éli figyelte az asszony száját. Anna magában
beszélt, csak ajka mozgott, de hangja nem hallatszott. Ezért Éli azt gondolta,
hogy részeg, és ezt mondta neki: Meddig tart még a részegséged? Józanodj ki
mámorodból! Anna azonban így válaszolt: Nem, uram! Bánatos lelkű asszony
vagyok. Nem ittam bort vagy szeszes italt, hanem a lelkemet öntöttem ki az ÚR
előtt. Ne tartsd szolgálólányodat elvetemült asszonynak, mert nagy bánatom és
szomorúságom miatt beszéltem ilyen sokáig. Éli így válaszolt: Menj el
békességgel! Izráel Istene teljesítse kérésedet, amit kértél tőle! Ő pedig ezt
mondta: Nézz jóindulattal szolgálólányodra! Azután elment az asszony a maga
útjára, evett, és nem volt többé szomorú az arca. Másnap reggel fölkeltek,
imádkoztak az ÚR előtt, majd visszatértek otthonukba, Rámába. Amikor aztán
Elkána a feleségével, Annával hált, az ÚRnak gondja volt rá. Egy idő múlva Anna
teherbe esett, fiút szült, és elnevezte Sámuelnek, mert ezt mondta: Az ÚRtól
kértem őt."
1Sámuel 1:1-20
Youtube: megnyitás
Hang: megnyitás
·
A harag a szégyennel is
összekapcsolódik. Isten különlegesnek teremtett minket és méltóságot adott.
Ugyanakkor bűnösök is vagyunk, és ez tévhitekhez vezethet, amelyek a szégyenben
is megjelenhetnek.
·
Anna szégyene abban állt, hogy
Elkánának 2 felesége volt, akik versengtek egymással, amelynek alapja az
összehasonlítgatás volt. Könnyen szégyenkezhet az egyik fél, ha a másik fél
jobb valamiben. A régi világban rangot jelentett valaki számára, ha fiai
voltak. Annának azonban nem voltak gyermekei, értéktelennek érezte magát. Anna
szégyenét még növelte, hogy Elkána érzéketlenül próbálta megvigasztalni, Éli
pedig szellemileg bántalmazta.
· A szégyen könnyen megvetésbe és haragba fordulhat át: ezek a
szégyen fájdalmát elnyomják bár, ugyanakkor nem hoznak megoldást, csak
eltávolítanak Istentől.
· Amikor Anna felülemelkedett és Istenhez fordult, kitárta szívét,
lelkét, elmondta bánatát, Isten meghallgatta és segített neki.
· A harag önmagában nem bűn, hiszen Isten is tud haragudni, s mi az
ő képmására lettünk teremtve. Azonban ha a harag az indulat irányítójává válik,
s cselekedeteink vezérlője lesz, rossz úton járunk, hiszen az "ember haragja nem szolgálja Isten
igazságát" (Jakab 1:20).
· A harag jó szolga, a jelzőrendszer része, viszont rossz mester! „Haragudjatok, de ne vétkezzetek!” (Efezus
4:26) A harag, amennyiben érzelem-cselekvésben nyilvánul meg, bűnt
eredményez. Megőrzött harag csak nő és nő, a kísértőnek ezzel egyre nagyobb
teret adunk és vétkezünk. A tévhitek a Sátán közbenjárásával alakulnak ki bennünk.
· A helyreállás útja a megtérés. A változást mindig az hozza, ha
kiöntjük a szívünket az Úrnak, ahogyan Anna is tette. Ha Isten szerint megszomorodunk
ez megtéréshez vezet. (Önvizsgálatra van szükségünk, mert gyakran a harag
hátterében nem is az áll, amire elsőre gondolunk.)
· Hibázni lehet, de mindig ott van a lehetőség, hogy odamenjünk
Krisztushoz és bocsánatot nyerjünk.