2019.01.01. Révész Lajos - A
mustármag és a kovász
Azután így szólt Jézus:
„Mihez hasonló az Isten országa, és mihez hasonlítsam? Hasonló a mustármaghoz,
amelyet fogott egy ember, és elvetett a kertjében; az pedig felnövekedett, és
fává lett, úgyhogy az égi madarak fészket raktak az ágain.” Majd ismét szólt:
„Mihez hasonlítsam az Isten országát? Hasonló a kovászhoz, amelyet fogott egy
asszony, és belekevert három mérce lisztbe, míg végül az egész megkelt.”
Lukács 13:18-21
·
A ma embere éppoly kíváncsi az Isten
országára, mint azok a tanítványok, akik Jézus példabeszédeit hallgatták.
Keresztényként hisszük, hogy a Mennyországot már itt a Földön is megízlelhetjük,
és tudjuk, hogy az "Isten országa" közöttünk nem egy új gondolat,
hanem már a teremtéskor is így tervezte Isten.
·
Amikor egy új helyre (országba) érkezünk, háromféle módon
viszonyulhatunk az új körülményekhez:
o ragaszkodunk régi
országunkhoz – visszavágyunk, talán vissza is fordulnánk,
o az új országot a
régi mintájára változtatnánk – hozott dolgainkat honosítanánk,
o alkalmazkodunk az
új országhoz – igyekszünk megérteni, megtanulni az új dolgokat.
·
Éppen így reagálunk az Isten országába való
belépésünkkor is – már itt a földön.
·
Jézus váltáságát elfogadva, bár ezen a Földön járunk,
Isten országához tartozunk. Ezért Isten gyermekeként már nem kell lelki
zuhanyt vennünk, elég csak lábat mosnunk. "Aki megfürdött, annak
csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg, különben teljesen
tiszta." János 13:10
·
"Mihez hasonlítsam az Isten országát? Hasonló a kovászhoz..."
o A kovász: a lisztbe és a vízhez keverve, majd magára
hagyva csodálatos módon megkeleszti
a tésztát.
o A dagasztás: kitarrtó, fárasztó munka. Csak
ennyit tudunk hozzátenni – innentől kezdve magára kell hagyni, és megtörénik
a csoda.
o A csoda: növekedés és erő – megtörténik, ha a
kovász egyenletesen el van keverve, mindenütt jelen van! A csoda
nem a mi érdemünk, de kell hozzá a mi jelenlétünk, erőfeszítésünk is.
·
A világ önmagában csak liszt és víz.
Keresztényként mi jelentjük a kovászt a világ számára.
·
Amikor Isten kiválaszt minket, majd
visszahelyez a világba, nem azért teszi, hogy azonosuljunk a világgal, hanem azért,
hogy hatással legyünk rá.
·
Terhek nélkül nem lehet
erősödni.
·
Ha úgy érezzük, hogy forog velünk a világ,
gondoljunk arra, hogy Isten talán most "kever be" (dagaszt) a
világba, majd megáll, és hagyja hatni a dolgokat: ... míg végül az
egész megkelt." Lukács
13:21